BESZTERCE

Beszterce, Bistritz, ma: Bistrita (R) Feltételezések szerint már az Árpád-házi királyok uralkodása alatt is volt itt pénzverés. Bizonyosan Besztercén készítettek már 1330-1338 között a CNH.11.6. garast valamint a CNH.11.29. es 18. számú dénárokat B-T jeggyel. Hosszú szünet után 1672-1673-ban újból vertek pénzt e helyen Apaffy Mihály (1661-1690) erdélyi fejedelem részére B-T, B-V es BE-V verdejegyekkel.

BOROSZLÓ

Boroszló,Vratislava, Breslau, ma: Wroclaw (PL) 1471-től 1490-ig I. Mátyás (1458-1490), hogy hadseregét fizetni tudja, s hogy a helyi lakosságot is ellássa aprópénzzel, Boroszlóban saját nevére ezüstpénzeket veretett: garast (CNH.11.248.), félgarast (CNH.11.249.) és fillért (CNH.11.250.). Ezután 1523-ban II. Lajos (1516-1526) neje Mária királyné adott engedélyt Sauermann Konrád bankárnak és társainak, hogy Boroszlóban pénzt verjenek. 1525-ig vertek is a "nova moneta" elnevezésű dénárokat C-S/L-R, P-M/L-R, C-S/L-W és B-W verdejegyekkel.

BRASSÓ

Brassó,Corona, Brassovia, Kronstadt, ma: Brasov (R) 1422-1431 között II. Dán (1420-1431) román vajda olyan pénzverési jogot kapott Brassóra vonatkozólag, mint Vlad Dracul (1436-1442; 1443-1447) Segesvárra, vagy Brankovics György (1427-1456) szerb despota Nagybányára. Brassóban 1440-tol 1450-ig (talán valamivel korábban is) királyi pénzverde működött és O-M , O-N , O-P , O-O, O-C jegyekkel verték a pénzeket. 1463-ig szünetel a munka. 1463-1465 között arany és ezüst pénzeket vertek O-C es O-P jegyekkel. 1601-ben Báthory Zsigmond (1581-1602) nevére, 1612-1615-ig önálló városi pénzeket, 1660 és 1674 között megszakításokkal erdélyi fejedelmi pénzeket készítettek C-B verdejegygyel. A pénzeken gyakran szerepel a város címere: koronán keresztül növő gyökeres fa. A brassói pénzverde 1674-ben megszűnt.

BUDA

Buda,Budensium, Ofen, ma: Budapest A IV. Béla (1235-1270) királyunk által 1255-ben alapított budai pénzverde kezdetben 1531-ig működött rövid megszakításokkal. Indulásakor az esztergomi kamarával közös vezetés alatt állott. 1323-ban a két kamara egyesült, majd 1355 körül az esztergomi kamara beszüntette működését s az ország fő pénzverőhelye Buda lett a budai kamarában.

Ezt a vezető szerepet a XIV. század vége felé Körmöcbánya vette át. 1370-1383-ig, maid 1420-25 és 1457 között a budai aranypénz verése szünetel. Mátyás (14581490) király uralkodása kezdetén rövid ideig verték a CNH.11.204/a számú aranyforintot Eckenberger kamaragróf jegyével (B E). 1470-1521-ig az ezüstpénz verés is szünetel, majd 1531-t6l oly hosszú pénzverési szünet állt be, hogy egészen 1920-ig tartott.

A budai pénzverdében működése első időszakában általában verdejegy nélküli pénzeket készítettek. Később korona (), csillag ( * ), két gránátalma (), két üvegcse (), B-V (BVda), B-A (BudA) jegyekkel jelölték az itt vert pénzeket. I. Lajos (1342-1382) uralkodása alatt már a kamaragrófok személyét jelentő jelek is megjelentek a pénzeken: L-B (Lorandus-Buda), P vagy P-C (Petrus-Chimle) Franciscus Bernardi monogramja. Mesztegnyei Szerecsen Jakab és János jegye egy kendővel átkötött szerecsenfej . Mária (1382-1387) királynő aranyain köröcskés jegy (), a budai verde jegye. Zsigmond (1387-1437) uralkodása alatt vert pénzeken újból láthatjuk Bernardi jegyét, I-V vagy V-1 Ventur Jakab, M-A Marcus de Nürnberg b b Bárdi Onoffrio jegye.

II. Lajos (1516-1526) uralkodása alatt az ,antiqua" dénárokon AB; vagy BA= Thurzo Alexius, a ,moneta nova"n L B = Buda jelentésűek A középkori budai pénzverés Zápolya János (1526-1540) uralkodása alatt a legutoljára vert Gritti címeres, jegy nélküli CNH.11.340. számú dénárral ér véget 1531-ben. Az 1926-t61 Budapesten vert pénzek verdejele BP vagy BP.

BUDWEIS

Budweis,Budovicium, Budejovice, ma; Ceske Budejovice (CS) 1470-1490 között I. Mátyás (1458-1490) a dél-csehországi helyőrsége és az ottani lakosság részére veretett itt egyoldalú bracteatákat (CNH.11.245,).

CSANÁDI EGYHÁZMEGYE

A csanádi egyházmegyében II. András (1205-1235) idején 1211-1221 között pénzverde működött. Sajnos ez ideig nem tudjuk a pénzverde pontos helyét és működésének pontos idejét sem.

EPERJES

Aperiessium Pressov, ma: Presov (SK) A Rákóczi-szabadságharc idején 1703. decemberétől 1704. december 1-ig, a kurucok által körülzárt Eperjesen a császáriak szükségpénz vertek ezüst csegelyt és rézpénzeket

ESZÉK

Esseg Sisak ma. Osijek (Yu)

II. Lajos (1516 15261) Király 1524. november 24- én engedélyt adott Kessereő Mihaly boszniai püspöknek és Zerechen János kamarásnak, hogy Eszéken pénzverdét állítsanak fel. Itt az engedélyben szereplők, mint vállalkozok verhettek "moneta nova" dénárokat. A verde rövid ideig működött ,s nem tudni, milyen verdejegyet használtak.

ESZTERGOM

Strigonium, Gran A magyar pénzverés I. István (997-1038) uralkodása idején kezdődött. Magyar királyi pénzverés 1211-ig bizonyára kizárólag Esztergomban volt. A vezérek pénzverése Béla dux (1048-1060) és Géza dux (1064-1074) már nem itt történt. Az esztergomi verde tevékenysége 1255 után hanyatlásnak indult 1323-ban Károly Róbert (1307-1342) egyesítette a budai pénzverde majd 1355 körül beszüntette működését. Az Anjouk alatt a verdejegye: S.

FELSŐBÁNYA

Mons Medics, Zazárbánya Sarar ma: Baia-Sprie (R) A felsőbányai pénzverde alapításától és működéséről keveset tudunk. Működési idejének megállapítására a verdejegyek adnak némi támpontot. A jegyek tanúsága szerint 1337-ben F-A jellel itt verték a CNH. II. 7. sz garast, 1338-1342 között pedig az M-M (Mons-Medius) verdejegyű dénárt (CNH. II. 18. és 15.) valamint egy obulust (CNH. II. 19.). Néhány évi szünet után I. Lajos (1342-1382) dénárán találjuk mm verdejegyet, amelyet 1346-1351 között vertek. I. Lajos ugyan még 1374-ben megújította Felsőbánya kiváltságait, de ez időben itt készült pénz nem ismeretes. Mária királynő (1385-1395) nevére 1383-ban, valamint 1384-1385-ben vertek dénárokat (CNH. II. 114. és 116.) M verdejeggyel, ami talán a felsőbányai pénzverde újbóli működésére vall. A Zsigmond (1387-1437) által veretett kis pénzben (parvus, CNH.II.125/A) lévő M jegy (1387-1427) éppen úgy jelentheti Marcus de Nürnberg kamaragróf jelét, mint Mons-Mediust Több évtized után V. László (1453-1457) 1453-1454-ben vert dénárán (CNH. II. 179.) újból feltűnik egy felsőbányainak minősíthető M--U jegy, de ez is éppoly kétséges akárcsak II. Ulászló (1490-1516) 1508-ban és 1510-ben vert M-M jegyű dénárának (CNN. II. 277.) hovatartozása. A felsőbányai pénzverde működését tehát hosszú megszakításokkal az 1337-1510 közötti időszakra tehetjük

FOGARAS

Arx Fogaras Fogarasch, ma: Fagaras (R) Ha a sok verdejegy nélküli erdélyi érme között nem rejtőzik fogarasi veret, akkor az itteni pénzverde működése megszakításokkal 1666-tól 1689-ig tartott. Főleg aranypénzverés folyt itt, de néhány évben ezüstpénzt is vertek, úgy hogy a legkisebb érték a féltalléros volt. Ennél apróbb pénz itt nem készült Verdejegyként egyes érméken két másokon három egymás alatt ellentétes irányban úszó halat láthatunk -, amely egyébként a város címere A verdében A-F (Aix Fogaras) vagy C-F (Civitas Fogaras) verdejegyet használtak.

GYULAFEHÉRVÁR

Apolum,Carolina Alba,Karlsburg,ma: Alba Iulia, (R) A gyulafehérvári pénzverés valószínűleg Károly Róbert (1307-1342) idején ,az 1337-ben vert A-I jegyű garassal (CNH. II. 7) kezdődött Az I. Lajos (1342-1382) uralkodása alatt vert A-I jegyű garas (1346- 1351 között, szintén erre a verdére vall. Ezután közel egy évszázadig szünetel a gyulafehérvári pénzverés. 1440-1444-ig, I. Ulászló uralkodása idején vertek silány minőségű dénárokat a gyulafehérvári verdében I n , I e , I-I, I h , I + és I m verdejegyekkel. Ha az erdélyi fejedelmek verdejegy nélküli pénzei között nincs gyulafehérvári veret, akkor ez azt jelenti, hogy 1610-ig, tehát újabb másfél évszázadig ismét nem működött ez a műhely. 1610-1611-ben A-I. 1611 és 1613-ban AL-IV, 1618 és 1620-ban jegy nélkül 1619-ben ismeretlen vésnök C-M jegyével és 1620-1622-ben ismét A-I verdejeggyel verték Gyulafehérváron Báthori Gábor (1608-1613) és Bethlen Gábor (1613-1629) pénzeit. A Rákócziak, I. Rákóczi György (16301648) és II. Rákóczi György (1648-1660) csak 1646-ban és 1657-ben működtették ezt a pénzverdét. 1676-1686 között Apafi Mihály (1661-1690) szinte minden évben veretett Gyulafehérváron A-I verdejeggyel különböző értékű pénzeket Talán itt verték 1690-ben Thököly Imrének, mint erdélyi fejedelemnek kisszámú, jegy nélküli aranypénzeit is. 1712-ben a szebeni pénzverdét III. Károly (1711-1740) megszüntette és ezután Gyulafehérváron, ekkor már Erdély egyetlen pénzverdéjében folyamatos pénzverés indult meg. Mária Terézia (1740-1780) 1766. július 6-án kiadott császári rendelete megjelenéséig verdejegy nélkül verték az arany- és ezüstpénzeket. Az 1761 és 1765 között vert rézpénzeken C vagy C-A (Carolina-Alba) jegy is található 1766-tól E verdejeggyel valamint H-G mester és ellenőri jeggyel vertek pénzeket 1777-ig. Ezután H-S mesterjeggyel készültek a pénzek 1780-ig, amikor is a mesterjegyek használatát II. József (1780-1790) megszüntette. Ezután csak az E verdejegyet használták. 1868-tól GY-F jeggyel jelennek meg a gyulafehérvári pénzek 1871-ig, a verde megszűnéséig.

HALL

(Tirol) Halensis Hala Hafa-Suevica, ma; Hall (A) Magyarország részére Mária Terézia (1740-1780) a tiroli Hall pénzverdéjében ezüst polturákat veretett H-A verdejeggyel 1752-1756 között

JAGERNDORF

Carnovia Krnow, ma: Krnov (CS) I. Mátyás (1458-1490) magyar, Madonnás típusú garast (CNH.11.251.) és félgarast (CNH.11.252.) veretett 1471-1490 között a sziléziai Jagerndorfban I-S verdejeggyel. A kamaragróf Sebastian Necker volt.

KASSA

Cassovia, Kaschau, ma: Kosice (SK) I. Lajos (1342-1382) uralkodása idején 1347-1367 között a kamara székhelyet Szomolnokbányáról Kassára helyezték át. E korszaktól számíthatjuk a kassai pénzverést. Meg kell említeni, hogy egyes vélekedések szerint már II. András 11290-1301) uralkodása alatt is volt kassai "comes camerae". Kezdetben egy liliom volt Kassa pénzverő jegye Azonban a szepesi kamara jegye is liliom volt, így az 1347- ill. az 1367 előtt vert liliomos jegyű pénzek éppen úgy készülhettek Szomolnokon és Kassán is. Az 1367 után vert érmék meghatározása már nem vitás, mert ekkor a szomolnoki pénzverde több száz évig szünetelt. Kassán a liliomon kívül egyes érméken verdejegyként használtak a város nevének kezdőbetűjét a C, ill. ennek gótikus betűformáját is. Zsigmond (1387-1437) idején rendszeressé vált a kétbetűs verdejegy, amelynek első betűje a verde jele (C vagy (x ) volt, míg a második betű a kamaragróf családi vagy keresztnevének kezdőbetűje. A kassai verde kisebb megszakításokkal 1470-ig működött. Ekkor hosszabb szünet következett. 1522 és 1525 között I I. Lajos (1516-1526) ,moneta nova" dénárokat veretett itt majd 1526-1533-ig C vagy C-liliom jeggyel a+ ,antiqua- dénárokat vertek I. Ferdinánd (1526-1564) nevére. Ezután ismét hosszabb ideig szünetelt a kassai pénzverés H-S Hungaria-Superior) verdejegyet használva újból működött a kassai verde 1574-1583 között Miksa (1564-1576) és Rudolf (1576-1608) idején. Bethlen Gábor (1613-1629) részére is készült pénz Kassán 1623 és 1629 között C-C (Civitas-Cassoviensis) vagy C-M és M-C Cassovienis-Moneta) jegyekkel. 1695-1699-ig, valamint 1704-ben I. Lipót (1657-1705) részére vertek váltópénzeket, majd 1705-1707 között II. Rákóczi Ferenc (1703-1711) veretett itt rézpénzeket C-M verdejeggyel. A kassai pénzverde ezzel befejezte működését.

KEVE

Kevevára Cuvin, Kevin, ma: Kovin (Yu) 1440-1444-ig Újlaki Miklós, erdélyi vajda a délvidéki Keve várában királyi engedély alapján magyar királyi dénárokat veretett C-A, C-B, C-I, C-N, C-S és C-R verdejegyekkel. Hunyadi János (1446-1453) kormányzójává választása után megtiltotta a főúri verdék működését.

Kisselyk

Kis-Selyk, ma: Seica Mica (R) A Nagyszeben melletti kis faluban 1610-ben Báthori Gábor (1608-1613) erdélyi fejedelem 3 garasos érméket veretett K-S jeggyel.

KOLOZSVÁR

Colosia, Claudiopolis, Klausenbug, Cluj, ma: Cluj-Napoca (R) Talán már a XIV. században is működött Kolozsváron pénzverde, mert Károly Róbert uralkodása alatt (1307-1342) a papság által a Szentföld segélyezésére fizetett tizedjegyzék említést tesz bizonyos "banales de Cluswar"-i dénárokról. 1440-1443 között I. Ulászló (1440-1444) részére vertek itt K-A, K-M, K-P és K E verdejeggyel dénárokat (CNH.II. 141., 145. 149.). 1527-ben Zápolya János (1526-1540) nevére c c és c T jegyekkel a kolozsvári pénzverdében verték a CNH. II. 331/a dénárt. 1528-ban átmenetileg I. Ferdinánd (1626-1564) király birtokába került Kolozsvár, ahol C-L vagy G L jegyekkel dénárokat veretett. 1530-ban a szebeni szászokra haragvó Zápolya az erdélyi aranybeváltás jogát Kolozsvár városának adományozta. A következő tíz évben itt is verette aranypénzeit a város háromtornyú bástyás címerét használva verdejegyként. Ez időtől kezdve folyt a versengés az aranybeváltás és a pénzverés jogáért a két város között. Mindenesetre a kolozsvári verde sem működött folyamatosan, esetenként évtizedekig szünetelt. 1557-1565 között János Zsigmond (1540-1571) veretett Kolozsvárott arany érméket. Ez időtől 1591-ig háromtornyú bástya jeggyel vert érmék nem maradtak reánk. Báthori Zsigmond (1581-1602) négy éven keresztül verette a kolozsvári aranyforintjait. Rudolf (1576-1608) császár részére 1598-ban bástya jeggyel, 1604-1605-ben C-B (bástya) (Clausenburg) jeggyel vertek aranypénzeket. Közben Székely Mózes (1602-1603) rövid uralkodása alatt vertek itt jegy nélkül tíz aranyforintost, tallért és féltallért Tizennégy évi működés után szünet állt be a kolozsvári pénzverésben. 1618-1630-ig nem ismeretesek innen származó pénzek. Újból az 1630-1639 között C-V vagy bástya jeggyel vert pénzekkel I. Rákóczi György (1630-1648) uralkodása idején. A szerencsétlen 1657. évi lengyel hadjárat kezdetéig újból szünetel a kolozsvári verde. 1657-ben aranyforintot, 1660-ban tízaranyas csegelyt, tíz aranyforintost, tallér csegelyt és tallért vertek C-V verdejeggyel II. Rákóczi György (1648-1660) nevére. 1659-1660-ban Barcsai Ákos (1658-1660), 1661-ben Kemény János (1661-1662) részére vertek arany és ezüst érméket C-V verdejeggyel Kolozsváron. Apafi Mihály (1661-1690) uralkodása alatt csak négy évben vertek Kolozsváron pénzeket: tallért K-V jeggyel 1667-ben és A-C/bástya jeggyel (Arx Claudiopolis) 1671-tól 1673-ig. Húsz évi szünet után 1693-1700 között I. Lipót (1657-1705) részére vertek arany és ezüst pénzeket K-V vagy C-V jeggyel 1700-ban Lipót a kolozsvári pénzverőházat megszüntette és az aranybeváltás jogát a pénzveréssel együtt Nagyszeben városának adományozta. 1704 őszén Kolozsvár a kurucok előtt megnyitotta kapuit. A pénzverde felszerelésének nagy részét ekkor még nem szállították át Nagyszebenbe és így 1705-ben II. Rákóczi Ferenc (1703-1711) nevére megindulhatott az aranypénzverés K-V verdejeggyel. Nemsokára Rákóczi csapatainak ki kellett vonulnia Kolozsvárról. 1706. március 15-én a pénzverde szerszámait felleltározták, megmázsálták és Nagyszebenbe szállították. 1707-ben a kurucok még egyszer próbálkoztak Kolozsváron pénzveréssel. A veretek minősége azonban nem tetszett a fejedelemnek, ezért azokat Nagybányán beolvasztatta. Az 1707. évi aranyakból mindössze három darab maradt meg Ezzel végleg megszűnt a pénzverés Kolozsvárott. A Kolozsváron vert érmék nagy többsége aranyból készült.

KOSTAJNICA

ma: Gvozdansko 1521-1533 között gróf Zrínyi Miklós horvát bán, királyi engedély alapján Kostajnicán pénzverdét állított fel. Itt verette pénzzé az ezüstbányáiból származó ezüstjét. Az 1521, 1526, 1531 és az 1532. évi dénárokon két sasszárny, a Zrínyi család címere szerepel verdeiegyként. 1530-ban és 1531-ben N-S (NikolausSerin) jeggyel bocsátották kit a dénárokat. Az 1532-1533-as években vert dénárokon lévő verdejegy L-G (Leonhart Gruber), a pénzverdét bérbevevő laibachi polgár nevének kezdőbetűi.

KÖRMÖCBÁNYA

Cremnitia, Kremnitz Bergstadt, ma:Kremnica (SK) Károly Róbert (1307-1342) a körmöcbányai telepeseket az 1328. november 17-én kelt kiváltságlevelével a csehországi Kuttenberg hospeseinek szabadságjogaival ruházta fel. Ettől az időponttól számíthatjuk a körmöcbányai pénzverde működését Kezdetben C vagy C-R, Mária (1385-1395) királynő uralkodása alatt C-M verdejegyet használtak. Zsigmond (1387-1437) király uralkodása előtti időszakban működése folyamatosságát nem tudjuk a verdejegyekkel bizonyítani, de feltételezhető, hogy a verde alapításától kezdve megszakitás nélkül működött, hisz rövid idő alatt az ország fő pénzverő helyévé fejlődött. Így tehát Zsigmond király uralkodásától kezdve egészen 1918 végéig, mondhatni, egyhuzamban működött a körmöcbányai pénzverde. Zsigmond uralkodása első éveiben az addig használt C verdejegyet K betűre változtatták, mivel a kassai verde is C betűs jegyet használt. Amikor országszerte a kétbetűs jelzés honosodott meg, a jel első betűje a verde, második betűje a kamaragróf jegye volt. A K-B jegy feloldása 1437-ben: Körmöc - Bárdy Noffry, 1458-1460-ban -Bárdy Bardo, 1463-1465-ben - Benedictus de Thurócz, 1525-1540-ig - Bernhard Behem kamaragrófok jegye volt a K betűvel párban álló B betűjel. 1540-től a K-B verdejegy állandósult, amelynek értelmezése ettől kezdve már: Körmöc-Bánya, és németül Kremnitz-Bergstadt lett. Előfordulnak néha téves, felcserélt betűs jegyek is pl.: H-B, B-H, B-K, stb. Mária Terézia (1740-1780) 1766. június 16-án kelt rendelete ertelmében a pénzverőmesterek és az ellenőrök (Wardein) jegyeit is fel kell tüntetni az érmeken. Így pl.: E v M - D = Ignatz Krammer Edler von Münzburg mester és Pascal Josef von Damiani, S K - P.D = Sigismund Klemmer von Klemmersberg és Pascal Damiani, vagy csak K-D = Klemmer és Damiani. Ez a rendelkezés 1780-ig volt érvényben. 1766. július 6-án egy másik rendelet értelmében a verdék az ábécé sorrendjében új verdejegyeket, egy-egy betűt kaptak. A Körmöcbányán vert érmeken - 1848/49 kivételével - B betű volt a verdejegy 1868-ig. Ezután újból az ősinek nevezhető K-B lett Körmöcbánya verdejele. 1918 őszén a körmöcbányai pénzverde felszereléset a Felvidéket megszálló cseh csapatok elől Budapestre menekítették.

LÉVA

Levia,Lewencz, ma: Levice (CS) 1441-ben Lévai Cseh László felvidéki főúr I. Lászlótól (1440-1444) pénzverési jogot kapott és így három éven át működtetett Léván egy kis pénzverdét. Itt verték L e verdejeggyel a silány minőségű CNH.11.146/a és a 162. számú denárokat.

Lippa

ma: Lipova (R) A lippai pénzverde működését 1325 körül kezdhette meg. Károly Róbert (1307-1342) 1328-ban a (feltételezett) szegedi pénzverdét is Lippára helyezte át. Ekkor L-I volt a verdejegye. A lippai pénzverés már 1331-ben megszünt. Feltételezhetjük, hogy a verde esetleg 1442-ig működött, amennyiben az L E , L-L, L-S, L, L-B, L-N és L-M jegyeket lippainak tekinthetjük.

LIPÓTVÁR

Újvájroska, ma: Mestecko (CS) 1705 nyarán a kurucok által körülzárt Lipótváron a császári helyőrség réz egy és tizpoltúrás szükségpénzeket veretett. Egyik oldalán PRO vagy EX NECESSITATE felirat, masik oldalin L S monogram és esetleg évszám volt.

LŐCSE

Leucsovia, Leutschau, Levice, ma: Levoca A Szepességben Lőcsén vertek 1452-ben L verdejeggyel a CNH.11.189. denárt és L-L jeggyel a CNN. és 192. számú obulusokat.

MAROSVÁSÁRHELY

Novum Forum Siculorum, Neustadt, Székelyvásárhely, ma: Tirgu Mures (R) Az 1671. november 25-december 23. között Gyulafehérváron tartott országgyűlés XXIX. tc. alapján Marosvásárhelyen garasokat fognak verni. Az 1673. évi S-V verdejegyű 12 denáros garasokat tartjuk a verde pénzeinek. A verde csak egy évig műiködött.

MITROVICA

Sirmium, Szávaszentdemeter, ma: Sremska Mitrovica (Yu) A III. és XIV. században Mitrovicán pénzverde működött, amely a szerémi kamarához tartozott, de tevékenységéről keveset tudunk. Többnyire a pécsi kamarával közös vezetés alatt állott. Megszünésének idejét sem tudjuk pontosan, mindenesetre 1405-ben még működött.

Munkács

Mukatschewo, ma: Mukacsevo (Ukr) Több ízben is működött itt pénzverde megszakításokkal és mindíg csak ideiglenesen, rövid ideig. II.Ulászló (1490-1516) egyik denárán (CNH.11.277.) M-M verdejegy van. Amennyiben ez Munkács verdejeleként oldható fel, akkor ez a verde első terméke 1508-ból és 1510-ből. Bethlen Gábor (1613-1629) erdélyi fejedelem 1624-ben veretett itt szélesgarasokat M-M verdejellel. 1698-ban egyik oldalán búzakalászok között koronás "L", másik oldalán M-C monogrammal réz szükségpénz készült Munkácson. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok Munkácsra menekítették a nagybányai pénzverőház felszerelésének nagy részét A következő években 1706-ban és 1707-ben M-M verdejeggyel ezüst forintosokat és réz tízpoltúrásokat vertek.

MÜNSTERBERG

Monsterberga, ma: MÜnsterberg (PL) I. Mátyás (1458-1490) királyunk a városban verette a CNH.11.246. és 247. számú ún. sziléziai filléreket. Verdejelük ?-R és B-? volt.

NAGYBÁNYA

Rivulus Dominarum, Asszonypataka, Neustadt, ma: Baia Mare (R) Károly Róbert (1307-1342) uralkodása idején átszervezte a pénzverőkamarákat (1323 körül) és négy új, hegyvidéki kamarát alapított köztük egyet a Szatmár-Nagybánya névvel. Az egy évtizedig sem működő szatmári pénzverdét rövidesen áthelyezték Nagybányára, ahol a verde rövid megszakításokkal ugyan, de kitartóan működött az 1350-as évektől az 1851-ben bekövetkezett megszűnéséig. Fontossági szempontból a körmöcbányai pénzverde után következett. Működése kezdeti időszakában a CNH.11.70. számú garason R-I vagy R-F verdejegyet használtak (Rivulus). Később öt-, hat- sőt nyolcágú csillaggal vagy a város címeréből vett, két keresztbe fektetett bányászkalapáccsal jelölték a nagybányai vereteket. A Zsigmond (1387-1437) király uralkodása alatt rendszeresített kétbetűs jelzések időszakában is gyakran fordul elő a kamaragrófok jegyének helyén a két keresztbe fektetett bányászkalapács -csákány, mint kollektív jegy. Máskor a kamaragrófok címere vagy címerállata helyettesíti a nevét jelző betűt, betűket. 1580 után állandósult az N-B (Nagy-Bánya) jegy. Az I. Lipót (1657-1705) uralkodása alatt vert érméken a verdejegy mellett több nagybányai vésnök jegyét is láthatjuk, pl.: I.C.B. = Joseph Conrad Block vagy Johann Christina Brettschneider; L-M = Leopold Mittelmayer; P-O = Peter Oesterreicher. 1726-ban az F betű Franz Altomente jegye. II. József (1780-1790) császár 1766. június 16-án kelt rendelete értelmében a pénzverőmesterek és az ellenőrök (Wardein) jegyeit - nevük kezdőbetűit is fel kellett tüntetni a vereteken. Ezt a rendelkezést 1780-ban hatálytalanították. A Nagybányán ez időszakban vert érmeken látható B-L és I.B-F.L. jegy Joseph Brunner pénzverőmester és Franz Anton Lehner ellenőr jegye; a B-V és I.B.-IN. jegy Brunner pénzverőmester és Joseph Vischer ellenőr jegye. II. József 1766. július 6-án kelt császári rendelete szerint a verdék egy-egy betűjelet kaptak, Nagybánya jele a G lett. A verde, 1849 kivételével ezt a jegyet használta megszüntéig. A nagybányai pénzverdében 1551-1660 között magyar királyi és erdélyi fejedelemségi pénzeket is vertek. Előbbit 1552-1555, 1562-1564, 1581-1585, 1598-1608 között utóbbit 1551-ben, 1556-1561, 1589-ben, 1595-1599, 1605-ben, 1608-1613, 1620-1629, 1645-1660 között.

NAGYENYED

ma: Aiud (R) A hagyomány szerint már Fráter György (1482-1551) veretett pénzt Nagyenyeden. Apafi Mihály (1661-1690) részére 1672-ben 12 denáros garast vertek N-E verdejeggyel. 1673-ban 6 denáros garasok készülték itt N-E /MO/CO/M, 1673 és 1675 között pedig N-E /MO/C jeggyel.

NAGYSZEBEN

Cibinium, Hermannstadt, ma: Sibiu (R) A verdejegyek tanúsága szerint 1330-1332 között Károly Róbert (1307-1347) részére is verték a CNH.II.6. számú garast Nagyszebenben. Ezüst denárokat bizonyára előbb is készítettek itt és Brassóban is, de ezt sem okiratok, sem verdejegyek nem bizonyítják. 1343-ban verték a CNH.11.72. számú, 1358-1371 között a 94., 1384-ben a 116. számú denárokat s 1427-1430 között itt verték a 119. számú aranyforintosokat is. Zsigmond (1387-1437) 1427-ben Nagyszebenbe helyeztette át az offenbányai aranypénzverdét és ettől kezdve az ország legnagyobb verdéi közé sorolhatjuk a szebenit. A fentebb felsorolt adatokból is kitűnik, hogy a verde működése nem volt folyamatos, a későbbiekben is csak megszakításokkal dolgoztak itt. Az uralkodók nem egyszer elvették a pénzverési jogot, lehetőséget a szebeni szászoktól Habsburg-párti magatartásuk alatt. Hunyadi János (1446-1453) kormányzósága alatt Nagybányára, Zápolya János (1526-1540) 1527. október 28-i rendelete alapján Kolozsvárra, Bethlen Gábor (1613-1629) alatt szintén Kolozsvárra helyezték át a szebeni pénzverést. 1444-1499 között általában a szebeni polgármesterek töltötték be a kamaragrófi tisztséget, majd a szász királyi bírók. A verde működése kezdetén H betűt (Hermannstadt), vagy két, hegyével lefelé fordított, keresztbe fektetett kard rajzát használta verdejegyként. Később a kardok fölött korona is megjelent, így együtt egyébként a város címere. A pénzverdék kétbetűs jelzésének időszakában H-x , H-R, H-L, H-C, H-S, HA, H-T, H-O, stb. verdejegyek mellett láthatjuk Lemnel János jegyét a bárányt, vagy Christophorus C jegyét, Pfeffersack Miklós monogramját: m. Redwitz Miklós kamaragrófsága idejében a Német Lovagrend címerét, később Pfempfinger Márkus címerét is ott találjuk a szebeni pénzeken verdejegyként. Az erdélyi fejedelmek uralkodása alatt a város címere és latin nevének rövidítése szerepel legtöbbször verdejegyként: C, C-B, C-I, CI-BI, CIBIN. Apafi (1661-1690) fejedelemsége idején és azután is gyakran szerepel a pénzeken a vésnök jegye: D-K, M-R, C-W, P-S, F-T, M.I.-H.S. (Miller Henrucus), I.F.K. (Johann Franz Kropf). A legtöbb vésnök neve ezideig sajnos ismeretlen. Az utolsó szebeni pénzeket 1712-ben verték, s ezután már csak egy pénzverde működött Erdélyben: a gyulafehérvári.

NAGYVÁRAD

Varadinum, Grosswardein, Oradea Mare, ma: Oradea (R) A verdejegyek tanúsága, jelenlegi feloldása szerint 1337-1443 között működött pénzverde Nagyváradon. Az Y, Y-A, V-A verdejegyű érméket bizonyára nagyváradi vereteknek tarthatjuk. A verdejegyek alapján bizonytalan a hovatartozásuk, de valószínűleg váradiak: 1. Lajos (1342-1382) S és V jelű denára (CNH.11.95/A); Mária királynő V S (1385-1395) aranyforintja ,A és V/A jellel (CNH.11.112.) valamint denára V jellel (CNH. II. 116.) Zsigmond (1387-1437) parvusza V jellel (CNH.11.125/A); I. Ulászlótól (1440-1444) háromféle jelű denár: V-I (CNH.II.145/A), V-S (CNH.II.146/A), as V-P jegyel (CNH. II.149.). Amennyiben a felsorolt veretek mégsem bizonyulnának váradi verésünek, abban az esetben a váradi középkori pénzverés igen rövid időtartamával számolhatnánk A város életében volt még egy pénzverési epizód 1706-1710 között a kurucok által körülzárt vár császári őrsége részére vertek réz szüksépénzeket

NYITRA

Neu Neutra ma: Nitra Rövid életű kis verde volt. 1330-1333 között itt készültek Károly Róbert (1307-1342) (CNH.11.6.) garasai és NI vagy IN jelű (CNH.11.9.) obulusai Itt készültek I. Lajos (1342-1382) garasai (CNH.11.70/A) 1346-1351 között n I verdejeggyel.

OPPELN és RATIBOR

Opeln ma: Opole (PI) Az 1622-1623 években Bethlen Gábor (1613-1629) több címletű pénzt veretett a két hercegségben BZ (Baltazár Zwirner) jeggyel

ORAVICABÁNYA ill. SZIKLOVA

ma: Oravita ill. Ciclova (R) I. Ferenc (1792-1835) császár nevére 1812 és 1816 évszámmal O verdejeggyel az Oravicabánya melletti Sziklován 3, 1, 1/2 6s 1/4 krajcár értékű rézpénzeket vertek. Tekintettel arra, hogy változatlan évszámmal több éven át folyt a rézpénzverés lehetséges, hogy a sziklovai pénzverde még 1816 után is működött.

PÉCS

Quinque Ecclesiae Serbium Fünfkichen A pécsi pénzverde működéséről már 1283-ból vannak adatok A szirmiumi pénzverdével közös vezetés alatt állt. A kamaragrófok között a források 1253-ból említik a szirmiumi Leopold nevét ,1327-től már több pécsi kamaraismeretes névszerint. A pécsi verde virágkorát I. Lajos (1342-1382) uralkodása idején élte. Ebben az időben verdejegyként Mesztegnyei Szerecsen Jakab nevű kamaragrófjának a családi címerét használták - egy kendővel átkötött szerecsenfő-, amely később önálló éremképpé vált. A király halála után a verde csak megszakításokkal működött, s tevékenységét 1430 körül fejezte be. Csak feltételezhető, hogy I. Ulászló (1440-1444) idején a P-A, P-B, P-C, P-P, P-R, P-S, P-W és D * verdejegy, silány minőségű denárokat (CNH.11. 141., 143., 145., 146., 149) Albeni Hamrick pécsi püspök verette. Ugyancsak feltételezés, miszerint I. Mátyás (1458-1490) CNH.11.217. számú denárának D verdejegyét pécsi veretűnek minősíthetjük. Ez esetben a verde működése 1460-ig tartott.

PEKRAC

Pakrác Pekröc, ma: Pakrac (Yu) IV. Béla (1235-1270) uralkodása idején itt verték a szlavón báni denárokat (1255-1260) között Rövid működése után a pénzverdét Zágrábba helyezték át.

POZSONY

Istropolis, Poson Pressburg, ma: Bratislava (SK) A verdét 1430-ban Zsigmond (1387-1437) alapította. Működése nem volt folyamatos (1430-1437) között I-B, I-C, I-D, I-I 6s I-P verdejegyekkel quartingok (.CNH.II.129.) készültek itt.

V. László (1440-1453) nevére Erzsébet királynő (1440-1442) között denárokat veretett L-P (Ladislaus-Posoni) verdejeggyel (CNH.II.201.) valamint L-P, P-B, P-M és P-R jegyekkel (CNH.II.198.). Hunyadi János (1446-1453) pedig kormányzása idején veretett Pozsonyban obulusokat P jellel 1447-1450 között (CNH.II.158/A).

Hosszabb szünet után 1524-ben ebben a verdében készültek II. Lajos (1516- 1526) rossz minőségű ún. "nova moneta" dénárai (CNH.II.3081A) L-P verdejeggyel. Néhány évvel később 1530-31-ben I. Ferdinánd (1526-1564) vere tett itt denárokat P-H (Poson-Haller) jeggyel. Majd közel egy évszázados szünet következett. Ezután II. Ferdinánd (1619- 1637) számára vertek itt denárokat P-P és garasokat P-P és kettős liliom verdejeggyel 1623-ban és 1624-ben.

Több évtizedes szünet után I. Lipót (1657-1705) idején 1674-1676 között Georg Cetto vésnök monogramja verdejeggyel 5 dukátos, egy és 1/3 dukátos, XV, VI és három krajcáros veretek készültek Pozsonyban. 1684-85-ben pedig Lippai György címeroroszlánja verdejeggyel VI krajcárost vertek. 1695-től a verde 1721-ben bekövetkezett megszűnéséig C-H (Camera Hungarica verdejeggyel és különböző kamaragrófok, mesterek, vésnökök jegyeivel sok különböző címletű arany- és ezüstpénzt vertek a pozsonyi verdében, (C-SH vagy C-S = Christoph Sigismund Hunger, P-W = Paul Wödrödy, I.G.S.=Johann Georg Seidlitz).

ROZSNYÓ

Rosnia, Rosenau, ma: Roznava A verdejegyekből esetleg arra lehet következtetni, hogy az alábbi pénzeket Rozsnyón vagy Radnán vertek:

Károly Róbert (1307-1342) uralkodása alatt 1330-1332 között R-T verdejeggyel készült garas (CNH.II.6.); I. Lajos (1342-13821 1346-1351 között vert garasainak egy része R-F jeggyel készültek (CNH.II.70.), az 1358-1371 között vert dénárok jegye R és fordított R (CNH.II.94/A; 95/A; Zsigmond (1387-1437) király 1387-1427 között veretett parvusokat r`-B, r-O, ../ és R jegyekkel (CNH.II.125.), 1430-1437 között pedig quartingokat R D és R N verdejeggyel; I. U1ászló (1440-1444) idején 1441-ben a CNH.II. 145/A számú denár R E és R-I verdejeggyel, 1442-ben a CNH.II.141. típusú I-R, valamint 1443-ban a CNH.II.146. számú denár R-I verdejeggyel ebben a verdében készült.

SCHWEIDNITZ

ma Swidnica (Pl) II. Lajos (1516-1526) mint cseh király és Szilézia ura feleségének Mária királynénak engedélyt adott, hogy adóssága törlesztésére pénzzé verettessen ezüstöt. Mária 1523. novemberében megengedte Sauermann Conrádnak és fiának, hogy Boroszlóban vagy másutt Sziléziában pénzt verjenek Újabb engedéllyel 1525. július 10-én felhatalmazták a vállalkozókat ill. a hitelezőket hogy továbbra is verhetnek pénzt Schweidnitzban is, most már a verde pénzverő mesterével, Monau Pállal társulva. Itt először félgarasokat vertek lengyel mintára, de készültek magyar denárok is. Lajos az engedélyt 1526-ban még egyszer meghosszabbította. A schweidnitzi pénzverést 1528. június 28-án I. Ferdinánd (1526-1564) tiltotta meg. Végül is Sauermann boroszlói bankár és tarsai 1524-1525-ben vertek itt ún. "moneta nova", igen rossz minőségű magyar denárokat C-S / L-R (Conrad-Sauermann és Ludovicus Rex), P-M / L-R (Paulus-Monau és Ludovicus Rex) valamint S- / L-R verdejegygyel (CNH. II.308/A).

SEGESVÁR

Schássburg, ma: Sighisoara (R) Zsigmond (1387-1437) király 1433-1437 között Vlad Dracu, havasföldi fejedelemjelölt részére engedélyezte, hogy magyar királyi denárokat veressen. A pénzverés hasznából származó jövedelemmel kívánta segíteni Vladot, hogy udvartartása költségeit fedezni tudja. Vlad megbízottja Antonius Segesváron bonyolította le a pénzverést. Ez időben S verdejegyet használtak. Zsigmond korában Segesváron kívül nem működött más olyan pénzverde, amelynek magyar, latin vagy német neve S betűvel kezdődne. Néhány pénz a verdejegyek szerint esteleg szintén a segesvári pénzverde termékei: Zsigmond idején a CNH.II.128. típusú dukát, a 121. és 124. számú denárok, a 125. számú parvus és a 129. számú quarting, Alberttől (1437-1439) a CNH.II.135. számú denár, I. Ulászlótól (1440-1444) négy fajta denár ( 146., 149., 162.1; V. Lászlótól (1440-1453) egy típusú denár (CNH.II.201.). Ez esetben a verde működött már 1433 előtt és 1437 után is valamivel. 1443-ban Hunyadi János újból üzembe helyezte a verdét Christophorus nevű kamaragróf vezetésével. 1452-1660-ig szünetel a segesvári pénzverde. 1660 és 1673 között ebben a verdében készült Barcsay Ákos (1658-1660) és Kemény János (1661-1662) nevére talléros, Apafi Mihály (1661-1690)nevére 10 dukátos, egész és féltallérost. A verde 1673-ban szüntette be működését.

SELMECBÁNYA

Schemnitz, ma: Banska Stiavnica (SK) Az S E verdejegy valószínűleg Selmecbányát jelenti. Ez esetben itt készült Károly Róbert (1307-1342) uralkodása idején 1325-1337 között a CNH.II. 2, típusú aranyforint, a 7. számú garas, a 29. és 49. számú denár és az 50. számú obulus. Rudolf (1576-1608) alatt 1598-99-ben Hag David főkamaragróf áthelyeztette Selmecbányára a körmöcbányai pénzverdét, mert a körmöci verde munkásai tiltakoztak az új, hengeres pénzverőgép ellen. Ebből az időből nem ismeretesek pénzek selmeci verdejeggyel. Bizonyára a Selmecen ekkor készült pénzeket K-B verdejeggyel verték

SZATMÁR

Zatmár, Sathmar, Szatmárnémeti, ma: Satu Mare (R) A verdejegyek tanúsága szerint a szatmári pénzverde csak hat évig működött 1325-1331 között Károly Róbert (1307-1342) idején. Ezt a verdét Nagybányára helyezték át 1331 után. Rövid működése alatt Z-A verdejegyet használtak itt.

SZÁSZVÁROS

Broos, ma: Orastie (R) Lehetséges, hogy Apafi Mihály (1661-1690) S-V verdejegyű 12 denáros garasai 1673-ban Szászvárosban készültek.

SZEGED

Chegediensis, Czegedinum, Sceged, Szegedin, Zegedin Oklevelek elemzése alapján feltételezhető, hogy I I. András (1205-1235) pénzverést decentralizáló intézkedései kapcsán a csanádi egyházmegye területén mar az 1211-1221 közötti időben volt pénzverés. A verde esetleg Szegeden működött. A pápai tizedlajstromok az 1338-42-és években említenek bizonyos ,parva moneta Chegediensis" nevű pénzeket. Eddigi kutatások szerint ezek a pénzek Károly Róbert (1307-1342) CNI-I.II.32. és 41. számú pénzei lehettek. Károly Róbert 1323-tól több reformmal teljesen átszervezte a magyarországi pénzügyeket új kamarákat és pénzverdéket állított. Feltehető, hogy a verdejegy nélküli pénztípusok egyetlen adott verdében készültek, amelyeket aztán a pénzverőház vagy a kamara székhelyéről neveztek el. Szegeden a pénzverés - ha volt - valószínűleg csak 1325-1330 között folyt. Az 1328-ban vert CNI-I.II.49. számú denár L-I, azaz lippai verdejeggyel készült ahol a kamara központja volt, ill. ahová a verdét is átköltöztethették.

SZEPESVÁR

Szepesváralja, Zips, Kirchdrauf, ma: Spisské Podhradie (CS) II. Rákóczi Ferenc (1703-1711) szabadságharca idején az Erdélyből Kassa felé nyomuló Rabutin császári tábornok csapatai elől a kurucok 1706. szeptember 24-én a kassai pénzverdét Szepesváraljára menekítették. Itt verték tovább a réz polturásokat a kassai C jeggyel. 1706. október 6-ig. A támadás veszélyének elmúltával a verdét visszaköltöztették.

SZERÉM

lásd: Mitrovica

SZÉKESFEHÉRVÁR

Alba Regia, Stuhlweissenburg Székesfehérváron talán mar az Árpád-ház uralkodása alatt működött pénzverde 1260 körül. Erre bizonyíték egyelőre nincs. Garasok és denárok készültek itt Károly Róbert (1307-1342) uralkodása idején 1325-1342 között, I. Lajos (1342-1382) uralkodása idején 1343-1371 között. Csak denárokat vertek Mária (1382-1387) alatt 1382-1384 között és Zsigmond (1387-1437) alatt 1430-1437 között. E pénzek A, A-A valamint A-F verdejeggyel készültek. Az A-A verdejegy előfordul még I. Mátyás (1458-1490) pénzreformja utáni első két évben is 1468-1470-ben (CNH.II.235.) Ezutánról nincs adatunk a verde működésére vonatkozóan. Érdekes a CNH.II.18. típusú denár, amelyen szintén A-A verdejegy szerepel, de a címer fölött van egy B betű is. Ez esetleg azt jelenti, hogy a székesfehérvári pénzverde a budai kamarához tartozott.

SZOMOLNOK

Smulnych, Schmölnitz, ma: Smolnik (CS) Károly Róbert (1307-1342) az 1323-től kezdődő pénzreformja kapcsán új pénzverőkamarákat is alapitott. Az észak-nyugati hegyvidék kamarai székhelyéül Szomolnokbányát jelölte ki. Ezt a székhelyét azonban mar I. Lajos (1342-1382) áthelyezte 1347-1367 között Kassára. A várfalakkal védett város környékén számos ezüst- és aranybánya működött (Rozsnyó, Jászó, Aranyidka, stb.). A szomolnoki verdejegy S-B, S + , vagy kit liliom volt. Majd évszázados szünet után, talán mar 1440-től V. László (1440-1457) újból működteti a verdét S-C és S D verdejegyet használva. Újabb 80 éves szünet után 1531-1532-ben Thurzó Elek veretett itt S-A verdejeggyel denárokat János (1526-1540) király nevében. Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idején kezdődött a rézpénzek általános folyamatos kibocsátása, forgalma. A rézpénzverés céljára az 1760-as évek elején pénzverdét állítottak fel Szomolnokon. Itt a rézpénzverés mellett réz pagamentet is készítettek az ország többi verdéje számára. Ebből az időből S verdejellel a következő években készültek különböző címletű rézkrajcárosok: 1763., 1773., 1774., 1775., 1776., 1777., 1780., 1781., 1782., 1790., 1800., 1807., 1812., 1816. A szomolnoki pénzverde 1816 után megszűnt.

TELKIBÁNYA

A szomolnokbányai pénzverde kisegítő verdéje volt az első "állandó pénz" verésekor Károly Róbert (1307-1342) utalkodása idején. A denárokat S-T és T verdejeggyel (CNH.11.18.) csak 1338-ban verték. Mindkét verde vezetője Frichko kamaragróf volt.

TEMESVÁR

Temesvarinum, Temena ma: Timisoara (R) Nagyon kicsi, kisegítő verde lehetett. A Károly Róbert (1307-1342) által 1338-tól bevezetett "állandó pénz" verésekor minden kamarának 1000-1000 márka ezüstöt kellett évente pénzzé verni. A CNH.19. az. obulus T-S verdejegye bizonyítja talán az itteni pénzverde működését. Hosszabb szünet után Mária kitrálynő (1382-1395) 1383-ban és 1384-ben vert denárain láthatunk temesvári veretre utaló T jegyet. Zsigmond (1387-1437) uralkodása alatt az M-T, T-V, T-O és T-f jegyeket találhatjuk a CNH.121., 125/A és 129. sz. denárokon, quartingokon. 1437 után semmiféle jelet sem találunk, ami a temesvári verde működését bizonyítaná.

UNGVÁR

Uschgorod, ma: Uzgorod (SU) V. László (1440-1457) uralkodása idejéből egy 1451. keltezésű okírat említi, hogy Ungváron volt egy pénzverde, de működéséről semmi bővebbet nem tudunk. A CNH.11.145/A típusú denár V-I és a CNH.11.149/C típusú V-P jegye vonatkozhatna esetleg az ungvári pénzverdére. Ez esetben a műhely 1440 és 1443 között működött.

VESZPRÉM

Veszprim I. Ulászló (1440-1444) uralkodása idején a felvidéki pénzverdéket Giskra megszállva tarotta. Ezért a király több főpapnak és főúrnak adott pénzverésre engedélyt.Ennek alapján veretett silány minőségű denárokat Gatha- Mátyás veszprémi püspök 1440-1445 között W-B, W-I, W-O, W-S és jegyekkel. Hunyadi János (1446-1453) kormányzóvá választása után betiltotta a főuri pénzverést, de lemondása után 1453-1454-ben ismét készültek denárok a fenti verdejegyekkel.

VISEGRÁD

Plintenburg Feltételezhetjük, hogy a visegrádi pénzverde első terméke Maria királynő (1382-1387) 1384-ben W verdejeggyel vert CNH.II.166. számú denára volt. Visegrádra utaló W jegyet találunk a Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt vert CNH.11.121. típusú denáron, a 125. számú parvuson , verdejeggyel vert 129. számú quartingon is. Az 1520-as évekig Visegrádon nem volt pénzverés. 11. Lajos (1516-1526) engedélyével és rendeletére Thurzó Elek kincstárnok 1524-ben és 1525-ben L-V verdejeggyel Visegrádon veretett rossz minőségű ún. "nova moneta" denárokat, majd 1526-ban ismét a jobb, ,antiqua" denárok készültek itt V-A verdejeggyel. Az 1520 évszámú A-V verdejegyű denár (CNH.11.306/A) feltételezhetően téves veret az 1526-os év helyett.

ZÁGRÁB

Agram, Agranum, ma: Zagreb (Yu) Németújvári Henrich szlavónban 1260-ban a pekreci pénzverdét Zágrábba helyeztette át. A báni pénzverést I. Lajos király (1342-1382) 1351-ben megszüntette. II. Lajos (1516-1526) uralkodása utolsó éveiben ismét szerepel a zágrábi pénzverde. 1524-1525-ben L verdejeggyel itt verték a rossz minőségű ún. "nova moneta" denárokat (CNH.11.313.) és talán innen származik az 1526. évi Z- V jegyű, jobb minőségű ,antiqua moneta" denár is. (CNH.II.306/A)

Felhasznált irodalom: - Csiky Emil: A magyar pénzek verdehelyei történelmünkben (1987)