A fémpénz anyagának bányászása, ércből való kinyerése,feldolgozása, összetétele, megmunkálhatósága technológiai feladat. Magyarország - on a legrégibb verdehely Esztergom volt. Itt a magyar fémművesség egyik Árpád - kori emléke, egy ezüstolvasztó kemence került felszínre, ebben olvasztották az Erdély-ben és máshol bányászott ezüstöt is. Európa egyik legjobb pénzanyagát állították elő itt. 1355 körül megszűnt az esztergomi verde, Buda fejlődött fő verdévé. Majd megszűnt a budai verde monopóliuma mivel Károly Róbert az országot tíz pénzverő kamarára osztotta, és készítményeik megkülönböztető jelzését írta elő. A verdejel első tagja jelölte a verde helyét. (Buda:B., Nagybánya:N., Körmöcbánya:K., Nagyszeben:H., stb.) A második betűvel a verésért felelős személyt lehetett azonosítani. (Bernárdi Ferenc országos kamaragróf jele pl: a zászlós "B" volt. Korona, liliom, csillag szintén szerepelnek jelzésként.) Körmöcbánya 1335-től szabad királyi bányaváros. Az ezüstgarasok és Aranyforintok fő gyártóhelye. Az aranyforint amit Körmöcbányán vertek Európa-hírű lett. Itt az aranyforinton tűnik fel először - 1404-ben - arab szám. 1534 - ben váltotta meg Mária királynő-töl II. Lajos özvegyétől 50000 aranyforintért a körmöci kamarai jogokat I. Ferdinánd. 1553 - ban megkezdődött a tallérverés. Behtlen Gábor itt verette pénzeit 1620 - 22 között. Majd véglegesen a császári udvari kamara hatáskörébe került. A XVII. század végétől itt verték a legtöbb, magyarországi forgalomra szánt osztrák típusú érmét (B verdejellel), a magyar mintájú érmék mellett. Nagybányán már 1347 - ben termeltek ki arany -at és ezüst -öt. I. Lajos -tól kapta szabad város jogot. 1551 - ben I. Ferdinánd birtokába jutott, aki Fráter György -gyel másik két városért cserélte el. Nagybányán körmöcbányai mintára és súlyban verték általában az érméket. Itt alkalmaztak először hengeres pénzverő gépeket, 1583 - ban. Sokáig bérleti rendszerben folyt a bányászat és a pénzverő munka. Az önálló erdélyi pénzkészítés bázisa: váltakozva hol császári, hol erdélyi fennhatóság alatt állott. Munkájának minőségére Körmöcbányával ellentétben sok panasz volt, még az aranypénzeknél is előfordult értékcsökkenés. Folyamatosnak csak a dukát és a tallérverés tekinthető. Később a mintákban is eltértek a körmöci kiviteltől így került pl: a kétfejű sas mellére a magyar címer. Az itt és Körmöcbányán vert erdélyi tallérokon a fejedelem ábrázolások kiemelkedően szép motívumai pénztörténetünknek. Gyulafehérvár, Pozsony, Kassa, Nagyszeben, Szomolnok és a többi verde kisebb jelentősségű, működésük sem volt mindig folyamatos.

A pénzkészítés állandó velejárója a kísérlet a pénzek hamisítására. A fémpénzt a középkorban általában három módon hamisították: - a verdei munkások hiteles szerszámokkal, de gyengébb minőségű anyagból - a birtokos urak (rendszerint politikailag zavaros helyzetben) hamis verőtővel és ugyancsak gyengébb minőségben - falusi úgynevezett paraszt hamisítványok készítője rend szerint egyszerű kovács vagy más iparos aki maga állította elő a pénzanyagot, legtöbbször ólom és ón felhasználásával. A pénzhamisítók büntetése igen súlyos volt: hűtlenségért(királyi jogok kisajátítása) halál, egyben a nem megfelelő értékű pénz forgalomba hozataláért birtok és vagyonelkobzás. A hamisítás veszélye a papírpénzeknél is felmerült. Ezért előállításuk technikájára rányomta bélyegét a hamisítás elleni küzdelem. A kézi címletmódosítás vagy másolás elleni kezdetleges védelmi módszer volt, hogy a két oldalt rajzos példányok egy - egy ábraeleme fény felé fordítva fedte egymást. Ezt a célt szolgálta a domború bélyegzővassal belesajtolt címer is, melyet az akkori vastagabb papír jól viselt, és plasztikusan adott vissza. Később felmerültek a vízjelek, majd még nem teljes felületen a hálós alnyomatok, valamint egy - egy szín is. Különleges technológiai fogás, hogy vékony szálat dolgoznak be a pénzpapírba. A papír alapanyagot, az alapnyomatot, a rajzot, a különleges festéket komplex, jól felszerelt munkacsoportok készíthetik el, igen drága gépeken. Így már csak bűnszövetkezetek űzhetik a hamisítás mesterségét.

A forgalmi pénz a fém és a nyomdatechnika speciális és sokszor művészi igényű terméke. Az érmeképek és a bankjegyek elkészítésére a legnevesebb szobrászokat és grafikusokat kérik fel. A tervezetek a forgalmi méretnél nagyobbak a finom kidolgozás érdekében. A meg nem valósult példányok sokszor magukban is érdekességek. A végső elbírálást többszöri szelekció után már fémben és papíron is megvalósult eredeti nagyságú próbaveretek, próbanyomatok szolgálják. Ezeken vésett illetőleg perforált MINTA, PRÓBA feliratot kell szerepeltetni. Közülük választják ki zsűrizéssel a megvalósítandókat,amelyeket azután a pénzverdék, nyomdák nagyítva véglegesen kidolgoznak, majd gépi úton redukálnak. A kivitelezést automata gépeken végzik, így jó kivitelű, egyenletes minőségű példányok kerülnek forgalomba. Előfordul, hogy egy - egy pénzfajta "nem forog jól", nem válik be. A sokszor hamisított pénzt bevonhatja az állam. Ritkán, de megtörténik az is, hogy egy ország nem képes saját pénzkészítésre. Hazánkban ez az 1920 - as években fordult elő.

Magyar papírpénz története

1918 előtt a Hasburg birodalom első papírpénzeit 1762 július 1-én keltezéssel bocsátotta ki. Ezek az 5, 10, 25, 500, 100 Forintos címletű bankócédulákat a Wiener Stadt Banco közreműködésével sikerült kibocsátani 12millió Ft értében. Népszerűsítés céljából 5%-os kamatozású bankkötvényekre lehetett átváltani. A könnyű kezelés és szállítás miatt olyannyira kedveltek lettek, hogy felárat is hajlandóak voltak fizetni értük.

Ezeket a bankócédulákat 1763 után részben fémpénzre visszaváltották és megsemmisítették 7850000 Ft értékben, részben pedig kötvényre lehetett cserélni. A papírpénzhiányt pótlandó 1771 július. 1-I keltezéssel új bankócédulák kerültek forgalomba, ugyancsak 12millió Ft értékben. Megjelentek az 500 és 1000 forintos címletek is. A magán forgalomban való elfogadásuk még ezeknek a bankócéduláknak sem volt kötelező.

II. József (1780 - 1790) által kibocsátott 1784 november. 1-i keltezésű bankócédulák elfogadását a magyar közpénztárakban kötelezővé tette. 20 millió Forint értékben kerültek forgalomba. A kötelező közforgalmú bankócédulákra vonatkozó rendeletét halála előtt visszavonta. I. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni háború finanszírozására 1794-ben 7,75 millió Ft értékben bocsátott ki új bankócédulákat. 1796-ban 50-es címletű bankók jöttek forgalomba 44 millió Forint értékben. A háború ideje alatt titokban újra kibocsátottak papírpénzt a forgalomban lévő értékük 1798-ban elérte a 92 millió Forintot. 1797-ben kényszerforgalommal ruházták fel a bankócédulákat, egyúttal megtagadták ezüstre való beváltásukat. 1800 január. 1-i keltezéssel megjelentek az új bankócédulák immár 1 és 2 Forintos címletekben is eltűnt az ezüstpénzek pótlása.

Anélkül, hogy nyilvánosságra hozták volna folyamatosan új bankócédulákat, hoztak forgalomba. Devalválásuk nyilvánvaló volt. 1800-ban 1 ezüst Forint már 2 Forint bankócédulát ért. 1805-ben a franciák által megszállt Bécsből a pénzjegynyomda Pestre menekült. 1806-ban újabb kibocsátásra került sor, ismét nagyobb mennyiségben, mint ahogy azt meghirdették. 1809-ben mikor a franciák újra Bécsben voltak, Pestről Nagyváradra menekült a nyomda. Napóleon a Bécsben megtalált eredeti nyomdaeszközökkel 1 és 2 Forintos bankócédulákat nyomatott. A pénzmennyiség értéke 1810-ben meghaladta az 1 milliárd Forintot. A devalváció megállapíthatatlan volt. 1810 augusztusában 100 ezüst Forint 445 papír Forintot, decemberben 960, 1811-ben elrendelték a devalvációt. Minden 5 Forint értékű Einlösungssehein-nek nevezett papírpénzre cserélték be. Ezeknek a váltóforintoknak és a hozzájuk kapcsolódó bankócéduláknak leértékelése 1816-ban következett be.

Az 1848-ban kitört magyar szabadságharc idején új 1 és 2 Forintos bankjegyek kerültek kibocsátásra. Az aprópénzhiány enyhítésére ezek nagyed ill. nyolcad részei is elfogadott fizetőeszközök voltak. Magyarország terhére az Almássy Gyula által szignált ún. "Almássy bankót" bocsátottak ki. Az 1859-ban Olaszország és 1866-ban Poroszország ellen elvesztett háború újbóli papír-pénzkibocsátást vont magával. A fémpénz forgalomból való eltűnése 10 krajcáros papírpénzt hoztak forgalomba 12 millió Forint értékben. Emellett vidéken megjelentek a papír szükségpénzek. 1867 után a Magyarországgal való kiegyezés után előkészítette az aranyvaluta bevezetését. Az Osztrák - Magyar Bank megalakulásával 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy. 1881, 1882, 1884, 1888-ban 1, 5, 50 Forintos címletű államjegyek kerültek forgalomba. A háború idején az összeomlás szélére jutott Monarchia, 1918-ban 25 és 200 koronás bankjegyeket hoztak forgalomba, üres hátoldalúk miatt fehérpénznek nevezték őket. Az Osztrák - Magyar illetve jogelődjeinek 150 éves története ezzel bezárult. Az önálló magyar papír-pénzkibocsátás először ideiglenes 1848, 1849-ben majd 1918-tól véglegesen tért nyert hazánkban.

A szabadságharc (1848-1849) papír-pénzkibocsátása A Magyar papírpénz megjelenésének közvetlen okai között, az előző részben tárgyalt, az osztrák bankó zettelek ezüstpénzre váltásának nehézségeit is említhetjük. Kossuth kérése a Kizárólagos jogú Osztrák Nemzeti Bank felé, miszerint tegyék lehetővé a bankjegyek ezüstre való átválthatóságát, de nem teljesült, mivel nem is teljesülhetett. Kossuth előre sejtette az osztrákok válaszát, és egyre inkább a magyar bankjegykibocsátásban gondolkozott, amit a 12 pont által követelt Magyar Nemzeti Bank felállítása is alátámasztott.

A gond a papír-pénzkibocsátás fedezetének megteremtése volt. A kormány részben kamatos kincstári utalványok kibocsátását tervezte 4-5 millió forintértékben, részben pedig a bankjegykibocsátáshoz a nemzeti adakozást vetette igényben. Az adakozás mértékét becslések 1.600.000 pengő-forintra teszik. 1848 májusában, a Pesti Hírlapban Kossuth ismertette, hogy 12,5 millió pengő-forint értékű 1 és 2 forintos magyar bankjegyek megfelelő fedezettel hamarosan kibocsátásra kerülnek. A kincstári kamatos utalványokat a Landerer és Heckenast nyomdában 50, 100, és 500 forintos címletekben állítottak elő. Augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintértékben. A bankjegyek korlátolt mennyisége miatt szeptember 6-án megjelentek az 5 forintos államjegyek, majd október 8-án az 1 forintos bankjegyek.

Kossuth az Országgyűléstől kért felhatalmazást a 10 és 100 forintos államjegyek forgalomba hozatalához. A 100 forintosok még 1848-ban, míg a 10 forintos 1849. március 24-én Debrecenben került forgalomba. Az Országgyűlés Debrecenbe költözésének idején Kossuth kérésére az aprópénz hiány enyhítésére-forgalomba hozták a 15 és 30 pengőkrajcáros kincstári utalványokat. Az aprópénzek hiánya a bankók feldarabolásához vezetett. Mind a magyar, mind az osztrák 1 és 2 forintos bankjegyeket darabolták 2, 4 esetenként 8 részre is. Egyszerűbb pénzjegyeket a papírpénzgyártás felgyorsítására csak 1849-ben nyomtak Szegeden. Ezek 2 és 10 forintos címletekben 1 millió forintértékben kerültek forgalomba 1849 július 1-i keltezéssel.

A Magyar Kereskedelmi Bank ezüstfedezettel bíró bankjegyeit az osztrákok 6.996.477 forint 54 krajcár ellenértékét beváltották, a többit kötelező beszolgáltatás után, az ország különböző városaiban eléették.

Az emigráció időszaka (1851-1866) Kossuth 1851-ben Amerikába utazott külpolitikai és gazdasági segítségért. Ennek ered-ménye a new yorki 1, 5, 10, 50, 100 dolláros kölcsönjegyek. A nyomtatást a Danfort, Bald and Co. New York and Philadelphia cég végezte el. Az első példányok az 1 dolláros darabok 1852, január 1-I keltezésűek. Az első nagyobb címletek 5 és 10 dollár Ohio-ban kerültek kiadásra 8000 dollár értékben. Az 50 és 100 dollárokon Kossuth saját kezű aláírása szerepel.

Az összegyűlt összeg nagy részén Kossuth fegyvereket vásárolt. Philadelphiában Kossuth 1, 2, 5 forintos magyar pénzjegyeket is nyomtatott. Ezek zöme a század elején került elő egy raktárból, ahol a fegyverekkel együtt őrizék.

Kossuth 1852-ben, Londonban telepedett le, ahol a piemonti kormány anyagi támo-gatásával 22 millió darab összesen 35, 5 millió forintértékű pénzjegyet nyomtattatott ki. A titokban folytatott pénzjegynyomás ellenére az osztrákok tudomást szereztek az ügyről. A 2 és 5 forintos pénzjegyet megszerezték és Ferenc József Kossuth ellen pert indított. A bíróság előtt Kossuth elvesztette a pert és a papírpénzeket el kellett égetni. Ezek a legritkább Kossuth-bankók.

Kossuth 1866-ban, Torinóban kísérelt meg utoljára papírpénz kibocsátással. Ezeknek csupán a nyomólemezei készültek el, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban tálalhatóak.

Papírpénzek kibocsátása a független Magyarországon 1918 október végén felbomlott az Osztrák - Magyar Monarchia. A Párizs környéki békék során elrendelték az utódállamok számára az Osztrák - Magyar Bank jegyeinek nosztofikációját ( felülbélyegzését).

A Magyarországon keletkezett papírhiányt az osztrákok segítségével sikerült megoldani. Még a forradalom előtt a Bécsi Főintézet a Károlyi- kormány randelkezésére bocsátotta a 200 és 25 koronás bankjegyek kliséit és a nyomtatáshoz szükséges papírt is. A kormány csak a 200 koronás jegyeket nyomtatta ki a Magyar Földrajzi Intézetben 1918 november 7. és 1919 február 8. között 1.755.280.00 korona értékben. Ezeket a népnyelv "fehérpénznek" neveztek el. Az Osztrák- Magyar Bank főintézete ezeket a jegyeket hamisnak nyilvánította, mivel a Tanácsköztársaság ideje alatt készültek. A korábbi kibocsátású a népnyelv szerint "kékpénzek" sokkal keresettebbé váltak, egyúttal el is tűntek a forgalomból. A díszázsiót hozott magával, a "kékpénz" javára elérte a 100%-ot is.

A Tanácsköztársaság az Osztrák - Magyar Bank 1919 december 31.-én lejáró pénzkibocsátási szabadalmát beszüntette és a Budapesti Főintézet elérte Lengyel Gyula kormánybiztost nevezte ki. A bankjegyhiány miatt az élelmiszerellátás is akadozott. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére a Magyar Postatakarékpénztár 50, 10 és 20 koronás pénzjegyeket hozott forgalomba. Eközben folyt az utódállamokban a felülbélyegzés.

A 10 koronástól a 10.000 koronásig itthon is felülbélyegezték a bankjegyeket. A Tanácsköztársaság bukása után a Tanácsköztársaság által forgalomba hozott pénzeket 5:1 arányban devalválták, kivéve a postatakarékpénztári jegyeket. Az új bankjegyek nyomásához Magyarországon nem állt rendelkezésre megfelelő technika. Ezért a kormány a svájci Orell Füssli céget bízta meg a magyar papírpénzek 20 koronánál nagyobb címleteinek a legyártására. Később az állam a magas szállítási költségek miatt a magyar állam megvásárolta az ún. photo guilloche eljárást. A svájciak által nyújtott kölcsönből létrejött 1922-ben a Magyar Pénzjegynyomda Részvénytársaság. 1925-től már Magyarországon nyomták az összes korona címletű bankjegyet.

A pengő pénzrendszer (1927-1946) Az 1925. XXXV. te. . a korona helyére a pengő rendszert vezette be. Az átszámítás alapját 1 Pengő 12.500 koronával volt egyenlő. Később a Magyarországon kifejlesztett rotációs réznyomógépek segítségével jobb minőségű bankjegyek kerültek forgalomba. A bankjegyforgalom aranyfedezete 1927-ben még 60%-os, 1929-ben azonban már csak 40%-os volt. Ez a monarchia adósságainak kötelező átvállalásának, a népszövetségi kölcsönnek és a növekvő bankjegyforgalomnak volt köszönhető.

Az 1931-ben kitört nemzetközi pénzügyi válságot az állam a külföldi tartózások visszafizetésének leállításával próbálta kivédeni. A Pengő inflálódásának kezdete 1938-ra tehető, amikor a kormány meghírdette az 1 milliárd pengős fegyverkezés programot, amihez csak 600 millió pengő fedezet állt rendelkezésre. A visszacsatolás során 1938 és 1941 között Erdély, Bácska, Felvidék, Kárpátalja ismét az ország területéhez tartozott, ezáltal jelentősen megnőtt a pénzforgalom, ez tovább növelte a leértékelődési nyomást. A háború is jelentősen hozzájárult a pénzromláshoz. 1938 és 1944 között az állam 21,5 milliárd pengőt fordított hadikiadásokra, ez 1938-as GDP kétszerese volt.

A nyilaskormány 1945 folyamán forgalomba hozott 1943. február 24. keltezésű 1000 és 100 pengőst, valamint csillaggal ellátott sorozatszámú 1936-os 10 pengőst és 1930-as 100 pengőst. Ezek Veszprémben készültek a nyilas kormány székhelyén, de csak Ausztriában a kitelepített csapattestek között került forgalomba. A többi bankjegyet Szálasiék zöld színű nyilaskereszttel felülbélyegezték.

Az inflációt tovább fokozta, hogy a Vörös Hadsereg 1944 folyamán 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengősöket hozott forgalomba. A pénzromlást a háború után a kormány 1945 december 19-i rendeletével próbálta megakadályozni. Az 1000, és 10.000 pengős bankjegyeket bélyegezték úgy, hogy a névérték nem változott, de a bélyeget a névérték háromszorosáért kellett megvásárolni.

Az elértéktelenedés következtében újabb és újabb bankjegyek jöttek forgalomba. 1946 május 27-től a bankjegyeket 6 millióval ( milpengő), július 1-től 12 millióval ( B.-pengő) hoztak forgalomba. A legnagyobb címlet az 1 milliárd B.-pengő (1024 pengő) volt. Ez utóbbi azonban már nem került forgalomba. A pengő története mindmáig a világ legnagyobb valuta inflációja volt.

A Forint pénzrendszer (1946 - ) A pengő helyére a 90004946. MESZ. Rendelet alapján a forint pénzrendszer lépett. A forint- pengő átszámítási kulcsot a következőkben határozták meg: 1 forint= 4x1029 pengő. 1946-ban 47,4 quadrillió pengő volt forgalomba ami forintban kifejezve 0,01 fillérrel volt egyenlő.

Az új valuta elnevezése nem volt zökkenőmentes, készültek, pl. Horváth Endre által tallér címletű bankjegytervezet is. 1946 augusztus 6-án az Amerikai Hadsereg visszaszolgáltatta a nyilasok által elhurcolt magyar aranykészletet. Ebben 2663 db aranyrúd, 1 tonna aranypénz és aranygranulátum volt összesen 28 tonnányi. Ez hosszú ideig fedezetet jelentett a forint a kibocsátásához. A forint iránti bizalmat segítette elő, hogy a következő 25 % -os aranyfedezeti arány 1946 decemberében már elérte a 33,8 %-ot. Az új valuta bevetetésekor 1 forint 0,07575 g színarannyal volt egymértékű. A kg arany 1946-ban 13.200 forintot ért. Az USA dollár 11,74 Ft a német márka 0,12 Ft, az osztrák schlling 0,17 Ft, az angol font 29,35 Ft-os hivatalos árfolyamon lett jegyezve 1946-ban.

A forint iránti bizalom növeléséhez az állam deflációs politikát folytatott. Az előirányzott pénzmennyiséget, a vásárlóerő és a rendelkezésre álló árualap egyensúlyban tartása céljából fokozatosan hozták forgalomba. A bankjegyforgalom 1946 augusztus 31-én még csak 355,6 millió forintot tett ki. Az első forintban számolt költségvetési év 300 millió forintos hiánnyal zárult. Kezdetben a speciális papír hiányban csak 10 és 100 forintos bankjegyeket hoztak forgalomba ofszet nyomással.

1947-ben finn és francia importból beszerzett jó minőségű bankjegypapíron réznyomással elkezdődött az új 10, 20 és 100 forintosok nyomása. 1951-ben az 50 forintos majd 1970-ben az 500 forintos is megjelent. 1949-ig a Kossuth-címer, 1957-ig a "Rákosi-címer", utána 1990-ig a "Kádár-címer" volt bankjegyeinken.

1990-től az új "köztársasági címer" nyomtatott bankjegyek kerültek forgalomba. Az 1000 forintos 1983-ban, az 5000 forintos 1991-től volt forgalomba. 1996-tól új kibocsátású bankjegyeink a 200, 500, 1000, 2000, 5000, 10.000 és 20.000 forintos.