Bejelentés



Régi Pénzek, Bankjegyek, Numizmatika
Minden ami fizetőeszköz

MENÜ






A CÍMER HASZNÁLATA


Alkotó elemei a középkorból származnak




A hétszer vágott mező az (Árpád - sávok) a 9. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád - házhoz kapcsolódott családi címerként.




I. Imre címere kilenc oroszlánnal az 1202 - es aranybulláról. Ugyan csak ez szerepel II. András 1222 - es aranybullájának pecsétjén.




Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az Anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyes házi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.




A bizánci származású kettős kereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson.




A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a 15. században került a kereszt alá. A hármashalom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá.




I. Ulászló király címere (1440–1444).




A Mátyás király pecsétjén szereplő címer (1464).




A két pajzsmező eggyé szervezése a 14. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben országcímernek tekinteni.


A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.


A 16. század elején a címer elemei sajátos értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban – 1526 előtt – Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország. A Dráva-Száva keleti fele – Szerémség – az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya megyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.


A címert már a középkor végén is gyakran használták a társországok címereivel együtt.




1849-ben néhány címerábrázolásban lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona és – a pajzs formájának megváltozásával – kialakult a Kossuth-címer a babérágakkal. A legtöbb 1848-as honvédzászlón viszont a koronás címert használták. 1848-ban nem Kossuth Lajos tüntette el a koronát, hanem I. Ferenc József. 1848. március 4-én az olmützi alkotmánnyal Magyarországot a tartományok egyikének rangjára süllyesztette le, és ennek jelzéséül megsemmisítette a történelmi magyar címert. Abban az időben Magyarországon eltűnt a korona a címerről azokban az országrészekben, ahol az osztrák abszolutizmus uralkodott. Nem lehet találni olyan iratot, amely bizonyítaná, hogy Kossuth Lajos kézjegyével szentesítve elrendelte volna a korona levételét. Kossuth a detronizálással a Habsburg-ház jelképének az eltüntetését rendelte el, a magyar korona pedig soha nem volt a Habsburg-ház jelképe, hiszen a Szent Korona a magyar alkotmányosság és államiság, a magyar függetlenség jelképe.




Az 1849-es nagycímer. A címerben a korábbi koronát babérágra cserélték. Kossuth rendelete: "minden címeket, felírásokat és jeleket, mi a száműzött dynastiával összeköttetésben van, minden közhivatalos és nyilvános helyeken eltörlend s eltávolítand, hogy a nép külsőképen is mindenben szemlélje, miként zsarnokaitól és véres jármától teljesen megszabadult"




Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek.




Az ú.n. középcímer közepén ennek a pajzsa szerepelt, fölötte a korona, körülötte a társországok címerei:




Dalmácia címere




Horvátország címere




Szlavónia címere




Erdély címere




Bosznia címere 1915-től jelenik meg




Fiume címere 1890-től jelenik meg




Magyarország címere 1915.




Az Osztrák–Magyar Monarchia nagycímere nem készült el; időnként a kétfejű sast ábrázolták, egyik szárnya alatt Magyarország, másik szárnya alatt Ausztria (alkotmányos megnevezése szerint: a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Királyságok) középcímerével.




A Monarchia egy másik címerábrázolása 1915-ből.




1918-ban az első magyar köztársaság a Kossuth-címert tekintette állami jelképének. A Tanácsköztársaság idején nem vezettek be új címert.


1919 végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan.


1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere.




1949-től a Rákosi-korszakban szovjet mintára új címert[1] (Köznevén „Rákosi-címer”) vezettek be más szocialista államok mintájára. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarak világítottak be. Nemzeti jellege alig volt, csak az alulról övező szalag színében nyilvánult meg, a magyarság jelzéseként. A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt.




1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű ("szocialista hazafiság" jelképe), míg a jobb oldalon vörös színű („proletár internacionalizmus” jelképe) szalag fonta be. A derült eget mintázó kék háttéren napsugarakat árasztó vörös csillag, az elérendő célt, a kommunizmust jelképezte.




A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A vita szimbolikus tétje az volt, hogy a forradalmi-demokratikus vagy az ezeréves államiság hagyományához kapcsolódjon-e inkább az új magyar demokrácia. Végül az Országgyűlés jobboldali MDF-vezette többsége az utóbbi mellett döntött 1990. július 3-án az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.





Vissza a lap tetejére
















Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!