Kétmilliárd forintnál is több aprót nem váltottak vissza 2011. március. 1.

Napra pontosan három éve nem használjuk az egy- és kétforintosokat. A Nemzeti Bank adatai szerint az ennek köszönhető megtakarítás évente 3,5-4 milliárd forint. Az embereknél azonban még mindig több mint 2 milliárd forint értékben lehetnek érmék a zsebekben, pénztárcákban.

Kivont egy- és kétforintosok

Három évvel ezelőtt, 2008. március 1-jén kivonták a forgalomból az egy és kétforintos érméket a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa kezdeményezésére. Az indoklás szerint ezeket az aprópénzeket egyre kevésbé használták az emberek, az érmék nagy része elkallódott, így aktívan nem is vettek részt a készpénzforgalomban. Mivel a fémek világpiaci ára is magas szintre emelkedett, az érmék gyártatása jelentős többletráfordítást okozott a közpénzből gazdálkodó jegybank, és így az egész ország számára.

A kivonás óta az erről alkotott törvényben rögzített kerekítési szabályokat kell alkalmazniuk a kereskedőknek és szolgáltatóknak. A jegybank kérésére 2008-ban készült felmérés eredményei szerint az emberek 90 százaléka egyetértett a kivonással. A válaszadók 85 százaléka nem félt attól, hogy saját anyagi helyzetét rontani fogja a két érme megszűnése, 10 százalékuk egyenesen pozitív változást remélt.

Három évvel később, 2011-ben a Független Hírügynökség kérdésére az MNB sajtóosztálya arról tájékoztatott, hogy az egy- és kétforintos érmék 2008-as bevonásának köszönhető megtakarítás évente 3,5-4 milliárd forint. Ebből 1,5 milliárd forint az MNB-nél jelentkező gyártási, raktározási, feldolgozási és egyéb költségmegtakarítás, míg 2-2,5 milliárd forint a jegybankon kívül eső, vagyis a kereskedelemben, a banki szektorban, a postán és lakosságnál történő megtakarítás.

Az MNB az eddig visszaáramlott érméket nemzetközi pályázaton fémhulladékként értékesítette. Az így kapott 1,2 milliárd forintos árbevétel a jegybank eredményét növelte, vagyis ez is hozzájárult az adófizetők terheinek csökkentéséhez. Az MNB adatai szerint 846 millió darab egyforintos és 663 millió darab kétforintos még mindig lehet az embereknél. Ezek összértéke 2 milliárd 172 millió forint.

Az érméket 2013. február 28-ig lehet törvényes fizetőeszközre átváltani a nagyobb postákon, hitelintézetekben, illetve a Magyar Nemzeti Banknál.

Novemberben bevonják a papír kétszáz forintost

FMH - A Magyar Nemzeti Bank 2009. június 15-én 200 forintos érmét bocsát ki, majd november 16-án bevonja a papír 200 forintost.

2009. június. 12. péntek

November 16-tól bevonják a papír kétszázast

Összeállítás a magyar bankjegyek és pénzérmék kibocsátásáról, illetve bevonásáról:

KIBOCSÁTÁS

1946.08.01. - fillérek, 1, 2 és 5 forintos érmék, 10, 100 forintos bankjegy
1948. - 20 forintos bankjegy
1953. - 50 forintos bankjegy
1968. - alumínium 1 forintos, kupronikkel 2 és 5 forintos érmék
1970.07.01. - sárgaréz 2 forintos érme
1970.08.21. - 500 forintos bankjegy
1971.06.01. - nikkel 5 forintos és újonnan a 10 forintos érme
1983. - 1 000 forintos bankjegy
1983.04.18. - új 5, 10 és újonnan a 20 forintos érme
1991.03.25. - 5 000 forintos bankjegy
1992.04.06. - az új címerrel ellátott új 500 forintos bankjegy
1992.12.01. - 200 forintos ezüstérme
1993.03.29. - új 1, 2 és 20 forintos érmék
1993.06.21. - új 5, 10, valamint újonnan 50 és 100 forintos érmék
1994.04.29. - új 200 forintos ezüstérme
1996.10.21. - új 100 forintos érme
1997.07.01. - 10 000 forintos bankjegy
1998.02.01. - 2 000 forintos bankjegy
1998.05.01. - 200 forintos bankjegy
1998.09.01. - 1 000 forintos bankjegy
1998.12.01. - 500 forintos bankjegy
1999.04.01. - 5 000 forintos bankjegy
2000.11.01. - 1 000 forintos bankjegy (új biztonsági elemmel ellátva)
2001.02.01. - 20 000 forintos bankjegy
2001.02.01. - 500 forintos bankjegy (új biztonsági elemmel ellátva)
2002.06.10. - 2 000 forintos bankjegy (új biztonsági elemmel ellátva)
2009.06.15. - 200 forintos érme

BEVONÁS

1987.04.01. - 1971-ben kibocsátott nikkel 5 és 10 forintos érmék
1992.09.30. - 10 és 20 forintos bankjegy
1992.09.30. - 2 és 5 filléres érmék
1996.06.30. - 50 forintos bankjegy
1995.06.30. - régi 1, 2, 5 és 10 forintos érmék
1996.09.30. - 10 és 20 filléres érmék
1998.04.03. - 200 forintos ezüstérme
1998.12.31. - régi 100 forintos érme (1993-as)
1998.12.31. - 100 forintos bankjegy
1999.07.27. - régi 5000 forintos bankjegy
1999.08.31. - régi 500, 1000 forintos bankjegy
1999.09.30. - 50 filléres érme
2007.08.31. - a 2006 előtt kibocsátott 1000 forintos bankjegy
2008.03.01. - 1 és 2 forintos érme

Mi legyen a maradék érmével?

A Magyar Nemzeti Bank tavaly októberben döntött úgy, hogy ez év március 1-jén kivonja a forgalomból az 1 és 2 forintos érméket. Holnaptól tehát az 5-ös lesz a legkisebb érme, az árakat így 5-ös vagy 0-s végződésűre fogják kerekíteni. Fizetni holnaptól elvileg már nem lehet az egyessel és a kettessel – bár a boltos dönthet úgy, hogy elfogadja –, de még évekig beválthatjuk, ha eddig elmulasztottuk.

Az 1 és 2 forintos érmékből a mostani forintsorozat 1993-as bevezetése óta nagyjából ötezer tonnányit vertek. Ezek készítése az elmúlt években egyre veszteségesebbé vált, hiszen 1 forint előállítása 2-5, míg 2 forinté 4-7 forintba került. A költségeket külön növelte, hogy ezeknek az érméknek a nagy része gyorsan kikerül a forgalomból – a 2006. végéig kibocsátott 991 millió darab egyesnek és 846 millió darab kettesnek a jegybank tavaly tavaszi becslései szerint 70-85 százaléka nem volt forgalomban –, emiatt folyamatosan gyártani kellett ezekből az érmékből.

A jegybank egyébként már a mostani, a fémek világpiaci árának gyors emelkedéséből fakadó veszteségek megjelenése előtt is foglalkozott a kisebb címletű érmék bevonásával. Igaz, a kilencvenes évek közepén készült háttértanulmányok még abból indultak ki, hogy az – akkor a mostaninál jóval nagyobb – infláció hatására előbb-utóbb lényegében elértéktelenednek az egy- és kétforintosok. Ez a jóslat egyébként nagyjából szintén bejött: az MNB számításai szerint most körülbelül annyi az egyforintos érme vásárlóértéke, mint 1998-ban, bevonásakor volt az utolsó fillércímleté, az ötvenesé. Vagyis lényegében semmi, hiszen nincs olyan árucikk, amit ennyiért tudnánk megvenni.

Mit csináljunk a megmaradt érmékkel?

Az 1 és 2 forintos érmékkel az MNB rendeletének értelmében február 29-ig fizethetünk vásárláskor. A hatályos jogszabályok szerint alapesetben címletenként 50 darabot köteles elfogadni a kereskedő, ha vásárláskor érmével fizetünk (persze lehetnek olyan boltosok is, akik ennél többet átvesznek).

Azonban a bankok, a takarékszövetkezetek és a posta pénztárai kötelesek korlátlan mennyiségben elfogadni a forintérméket. Az önkormányzati adók befizetésekor is korlátlan mennyiségben használhatunk forintérméket abban az esetben, ha van lehetőség készpénzbeni fizetésre.

Noha holnaptól az 1-es és a 2-es nem számít törvényes fizetőeszköznek, az MNB tájékoztató honlapja, a forint.hu [1] szerint "törvény nem tiltja, hogy a kereskedő 2008. február 29-e után is elfogadja fizetésül az 1 és 2 forintosokat". A jegybank megjegyzi ugyanakkor, hogy ez vélhetően "zavart okozhatna a vásárlókban, ezért nem tartjuk célszerűnek az elfogadást". Tehát a boltos, ha akarja, elfogadhatja az elvileg forgalomból kivont érméket is. Az MNB öt évig ingyen beváltja

Ha azonban nem találunk olyan üzletet, ahol fizethetnénk a bevont érmékkel, akkor sem kell kétségbe esni. Március elsejétől legalább fél évig lehetővé teszi ezek beváltását a kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek és a posta országos lefedettséget biztosító, több ezer pénztára.

Igaz, a törvény nem szabályozza azt, hogy milyen feltételekkel fognak beváltani, ugyanis csak azt írják elő nekik, hogy a törvényes fizetőeszközökből kell legalább százat ingyen beváltaniuk; szombattól viszont az egyesek és kettesek már nem számítanak annak. Ez azt jelenti, hogy akár már néhány érme váltásáért is keelési díjat számíthatnak fel, bár a jegybanktól kapott információk szerint a korábbi bevonások idején általában segítőkészek voltak, csekély költséggel vagy költségmentesen váltottak, helyenként az előírt fél évnél is hosszabb ideig.

A jegybanktörvény alapján az MNB budapesti pénztára – az ötödik kerületi Hold utcában, hétfőtől péntekig 8-13 óra között – az egy- és kétforintosokat a bevonás határnapjától számított 5 évig, vagyis 2013. március 1-jéig névértéken magyar törvényes fizetőeszközre váltja, vagyis a váltásért nem kell fizetni.

Hogyan számolják az árakat?

Miután szombattól hivatalosan nincs egyes és kettes, az áraknak 0-ra vagy 5-re kell végződniük. A vásárlásnál a matematika szabályai maradnak érvényben: az 1-re és 2-re végződő árakat lefelé, a 8-ra és 9-re végződőket fölfelé kerekítik 0-ra, a 3-ra és 4-re végződőket felfelé, a 6-ra és 7-re végződőket lefelé 5-re.

Ha a megvett termék ára esetleg fillérre végződik, először a fillért kell forintra kerekíteni, majd azt kell 0-ra vagy 5-re; tehát a 7,44 forintból 5 forint lesz, a 7,55 forintból viszont már 10 forint. Az MNB forintbevonásról szóló honlapján kalkulátort [2] is találhat, aki bizonytalan.

Az áruházláncok kerekítési gyakorlata eltérő, derül ki a Népszabadság összeállításából. A Matchnál holnaptól 5-ösre és 9-esre végződő árak lesznek, az Electro World 5-ösre és 0-sra írja át az árait, a Media Markt arról tájékoztatott, hogy az eddig 9-esre végződő áraikat lefelé kerekítik 5-ös végződésűre. Az Ikea szeptembertől alkalmazza a kerekített árakat.

Nem minden termék árát kell kerekíteni, hanem csak a pénztárnál fizetendő végösszeget. Ez nemcsak a bolti vásárlásokra vonatkozik, hanem például a postai csekkbefizetésre is. Tehát a 9 forintra végződő termékárak nem emelkednek 0-ra végződőre, vagyis három darab 99 forintos termék nem 300, hanem 297 helyett 295 forintba fog kerülni (és három darab 99 forintos csekk is csak 295 forintnyi kiadást jelent majd). Legalábbis ha készpénzzel fizetünk: a kerekítésről szóló jogszabály szerint ugyanis akkor, ha bankkártyával vagy banki átutalással egyenlítjük ki a számlát, nem kell kerekíteni. Kártyás fizetésnél is kerekíthetnek

Nem kell, de lehet, ugyanis a törvény lehetőséget teremt a bankkártya elfogadójának, hogy a törvényben foglalt kerekítési szabályt alkalmazza bankkártyás fizetések esetén is. A bankkártya birtokosának figyelmét erre az eljárásra azonban fel kell hívni. A bankkártyás fizetés kerekítésének lehetősége megkönnyíti a fizetést akkor, ha a jogszabályi mentesség ellenére a kerekítési különbözetet a bizonylaton feltüntetik, tájékoztat a pénzügyminisztérium közleménye.

A PM közölte azt is: a törvény mentességet ad a kerekített összeg, illetve a kerekítési különbözet bizonylaton való feltüntetése alól. A kereskedőknek jó tudni, hogy a törvény szerint a kerekítési különbözet nem képez áfaalapot. A kerekítési különbözet összegét egyéb ráfordításként vagy egyéb bevételként kell elszámolni.

Szabályozni kell

Mivel a különbözet nem számít ellenértéknek, az áfa alapját nem befolyásolja, így a kerekítési különbözetet a számlán, nyugtán szerepeltetni nem kötelező a pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint. Az APEH tájékoztatója ehhez annyit tett hozzá, hogy a készpénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell a kerekítésből eredő pénztári többlet vagy hiány kezeléséről, szabályozni kell az ellenőrzés gyakoriságát és módját.

A pénztárgépeket és taxamétereket ezért nem kell átállítani, de az adózó – saját elhatározásából – dönthet úgy, hogy a szoftvert a kerekítés kezelésére alkalmassá teszi. Ezt a megfelelő eljárási rend szerint engedélyeztetéssel végezheti el, amit az adóhatóság gyorsított eljárásban folytat le. A támogatásoknál csak felfelé kerekítenek

Bár a vásárlásnál az általános iskolában megtanult kerekítést alkalmazzák, egy kicsit azonban mégis belenyúlt a matematikába a kormány. A szociális ellátásoknál ugyanis csak felfelé kerekítenek, tehát az 1-esre és 2-esre végződő összegeket is 5-ösre, a 6-osra és a 7-esre végződőket is 0-sra fogják átírni, míg az újonnan megállapított ellátások összege eleve 0-ra vagy 5-re fog végződni.

Elvileg jól járhatnánk a pénzváltóknál, ha mondjuk a dollárt, aminek az árfolyama például 172 forint, egydolláronként veszünk meg. Hiszen akkor is kerekíteni kell, tehát két forinttal olcsóbban juthatunk hozzá; persze aligha lesznek, akik így fognak nyerészkedni (azért a dollárt említettük, mert annak az egyes címletéből is van bankjegy).

Jól járhatunk a benzinkutakon is, ha egy-két forinttal a kerekített összegnél drágábban tankolunk, bár általános tapasztalat szerint a kutasok már ma sem kérik egy 5002 forintos tankolás esetén az aprót. És végül: ha biztosan jól akarunk járni, és úgy érezzük, mindent tudunk az érmebevonásról, akkor töltsük ki a jegybank aprótotóját [3], ahol gyakorlati, számolgatós feladaton is tesztelhetjük tudásunkat, és az MNB ígérete szerint még egy nyereménysorsoláson is részt vehetünk.

62 év után búcsúzunk

Ma lehet utoljára az egy- és kétforintosokkal fizetni, így holnaptól már akkor sem tudnánk 1 vagy 2 forintos árú dolgokat vásárolni, ha akadna ilyen termék. Persze ma már legfeljebb egy darab papír zsebkendő jön ki ennyiből. Ám a forint 62 éves történetében tejre, kenyérre, tojásra, egy liter borra, petróleumra és benzinre is futotta, sőt, húsz éve még villamosozhattunk is ennyiből.

Természetesen a bevezetése évében, 1946-ban került a legtöbb termék és szolgáltatás 1 vagy 2 forintba – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott évkönyvek adataiból. A forint 1946. augusztus 1-jén váltotta le az addigra a hiperinfláció miatt teljesen elértéktelenedett pengőt, amelyből 400 000 kvadrilliót kellett adni egy forintért (ha ezt számokkal írnánk le, a 4-es mögé 29 nullát kellene írnunk).

A forint értékét 1946-ban egy pénzügyminisztériumi hirdetmény – az akkori előírásoknak megfelelően – az arany árában is kifejezte. Az akkori 78 612/1946. (VII. 30.) P.M. hirdetmény alapján: 1 forint értéke 0,0757575 gramm arany súlyának felelt meg. Olcsóbb a bor, mint a tej

Természetesen ennél fontosabb volt a forint vásárlóértéke, amit az 1946-os pénzreformot elindító kormányrendelet a háborút megelőző árakhoz képest állapított meg. Az 1943 és 1946 közötti időszakot összefoglaló statisztikai évkönyv szerint 1946. augusztusában 1 forintért lehetett venni a nagybani kereskedésben 1 liter bort, csaknem két kiló búzát és nagyjából 3 kiló kukoricát (ez utóbbinak a 100 kilónkénti ára 32 forint volt).

Az alapvető élelmiszerek közül egy kiló kenyér augusztusban 92 fillérbe került, egy liter tej 1 forint 80 fillérbe – ez utóbbi ára az év végére 1,44 forintra csökkent –, egy kiló sóért 1,84 forintot kellett fizetni. A tojás darabjáért 32-38 fillért kértek, így nagyjából három tojás került 1 forintba. Egy kiló liszt 88 fillér, egy kiló kukoricaliszt 1 forint, a fehér bab kilója 1,04-1,08 forint, a fehér burgonyáé 43-46 fillér között változik az év végéig. Nem volt gázáremelés

Voltak olyan idényáras zöldségek, amelyek decemberre jelentősen megdrágultak: egy kiló fejes káposzta ára 58 fillérről 1,43 forintra, a hagyma kilója az augusztusi 39 fillérről decemberre 3,10 forintra nőtt. Az augusztusban 52 filléres spenót decemberben már több mint 5 forintba került.

Egy kiló petróleumot 1,08-1,31 forintért lehetett venni, 1 kiló nehézbenzin ára 1,59-1,66 forint között változott, de még egy kiló ólmot is vehetett, aki akart, 2 forintért. Egy gyerekharisnya 2,15 forintba, egy doboz cipőkrém 1,5 forintba került (egy tubus fogkrém viszont több mint 4 forintba). 40 fillérbe volt egy újság, egy mozijegy 1,2 forintba (Budapesten 2-be), egy szál cigi 8 fillérbe, egy doboz gyufa 24-be, egy hajvágás 1,40-be került.

Mai szemmel nézve olcsók voltak az energiahordozók is: 1 köbméter gáz augusztusban még 80 fillér, decemberben már csak 76 fillér volt, 1 kilówattóra villany 64-80 fillér (novembertől olcsóbb), majd 1947 végén már csak 50 fillér. Egy kiló koksz 27 fillérbe, egy kiló tatai barnaszén 17 fillérbe került a nagybani árakat tartalmazó statisztika szerint. A drágulás tíz éve

A következő tíz évben számottevően átalakultak az árviszonyok, 1956-ban már jóval kevesebb dolgot lehetett megvásárolni 1 vagy 2 forintért. Igaz, az átlagbér már 1000 forint fölött volt: az ipari dolgozók havonta 1308 forintot kerestek, a mezőgazdaságban 1028 forintot, az államigazgatásban 1205-öt lehetett keresni. Egy vájár 1985 forintot vitt haza – 1957. februárjában már 2465-öt –, egy fonó viszont csak 955-öt.

Ugyanakkor már 3-3 forintba került egy kiló kenyér és egy liter tej is, ezeket 1949-ben lehetett utoljára 2 forint alatti áron megvenni. Igaz, egy kiflit még 40 fillérért, hozzá tíz deka túrót 1 forintért lehetett venni, szintén 1 forint volt a főzőtök kilója a budapesti piacokon. Egy tojás 1,5 forint – ez szintén ötszörös drágulás –, egy kiló krumpli és paradicsom 1,6, a fejes káposzta 2 forint volt.

A hús ára ennél is nagyobb tempóban, öt-tízszeresére nőtt a tíz év alatt. Így míg 1946-ban egy fél kiló birkát 1,40 forintért kaphattunk, de még az akkor legdrágábbnak számító borjúhúsból is 2 forint körül volt egy fél kiló, 1956-ban már csak 10 deka marhahús vagy csontos borjúhús jött ki nagyjából 2 forintból, ugyanennyi virsli pedig már 3 forintba került.

Az évtizeddel korábban még olcsó bor áráról nincs adat, egy félliteres sör 2,5 forintba, tíz szál Levente vagy Kossuth cigi 1,2 forintba, a Simphonia vagy Harmónia márkájú cigikből ugyanennyi 1,6 forintba került. Az ebben az évben bevezetett ötös lottón egy fogadásért 3,3 forintot kellett fizetni, ekkor ennyi volt az 1947 óta működő totózásban is a minimális fogadás ára.

Továbbra sem volt gázáremelés: annak köbmétere 78 fillér, a villany kilówattórája 1,37 forint volt. Egy kiló tatai brikett 50 fillérre drágult, a koksz 70 fillér, a barnaszén 22 fillér volt. Egy újság 60 fillérbe került. Egy budapesti vonaljegyért 50, átszállóért 70 fillért kellett fizetni, fapados személyvonaton 4 kilométert tehettünk volna meg egy 1 forintos jeggyel. 2 forint volt egy doboz cipőkrém, tíz deka 60 százalékos mosószappan és egy ceruza, de ugyanennyiért 4 centiszer 70 centis Goldsol márkájú selyemszövetet is vehettünk. Nagy volt a jólét

Tíz helyett tizenkét évet ugrunk, 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus évében vagyunk. Nettóban a munkások 13 686, az alkalmazottak 17 971 forintot, a paraszti-kettős jövedelműek 14 121 forintot keresnek, a központi tervutasítás szerepe csökken, az állam a népgazdasági tervben csak a legfőbb kérdésekben és irányelvekben dönt, az árrendszert azonban továbbra is a pártközpont irányítja.

Miközben a fizetések csaknem a tízszeresükre emelkedtek, egyes árak nem vagy alig változtak. A tej és a kenyér még mindig 3 forint, a kifli még mindig 40 fillér, a tíz deka túró is csak 1,1 forintra, a tojás 1,8 forintra drágult.

A hústermékek és zöldségek, gyümölcsök viszont lassan kikerülnek az 1-2 forintos körből: tíz deka sertészsír még 2, de ugyanennyi marhahús már 3 forint. A krumpli kilója csaknem 3, a többi zöldségé 3 forint fölött, a gyümölcsök közül a szőlőért már 6 forintot is elkérnek. Húsz szál cigi vagy egy sör

A bagósok nem szívtak túl nagyot: tíz szál Kossuth 1,4 forint, tíz szál Harmónia 1,8 forint, egy félliteres sör viszont már 3,5 forint. A gáz köbmétere 86 fillérre drágult, az áram kilówattóránkénti ára 97 fillérre csökkent.

Egy villamos vonaljegy 1 forintba került, a vonatjegyek ára nem változott 12 év alatt: továbbra is 4 kilométert tehettünk volna meg egy 1 forintos jeggyel. Az iparcikkek közül már csak tíz centi ágyneművásznat vehettünk volna a most bevont érmék egyikéből, ennek ára ugyanis 1,8 forint volt.

A fogkrém 2,5 forintba került (1946-ban még több mint 4 forintba), kijött 2 forintból tíz deka mosószappan, és egy tubus babakrém is (mindkettő ár 1,8 forint volt). A cipőkrém 1,9 forintba, egy fél liter foltbenzin 2 forintba, egy doboz gyufa 30 fillérbe került. Egy ceruzáért már csak 1,2 forintot kellett fizetni, egy újságért 80 fillért. Begyűrűzés, eladósodás

1978-ban már túl vagyunk az első nagy olajválságon, de ebből alig érzünk valamit. Az egy főre jutó éves átlagos jövedelem 36 425 forint, olyan jól élünk, hogy már merünk eladósodni: az összes hitelfelvétel 29,1 milliárd forint, ebből 7,323 milliárd forint az OTP építési kölcsönök összege, míg 5,4 milliárdot költünk áruvásárlásra úgy, hogy arra szintén az Országos Takarékpénztártól kapunk pénzt.

Az olajárak drágulása azért már begyűrűzött: fél liter 86-as autóbenzin 2,5 forint – 1970-ben még csak egy liter volt 3 forint volt –, a gáz átlagárára 1975-ből van adat, akkor 1,65 forint volt egy köbméter. A villany kilówattóránként 75 fillérbe került.

A tömegközlekedés nem drágult: a villamos vonaljegy továbbra is 1 forint, nem emelkedett a vonatjegy ára sem, bár fapados helyett már a másodosztályú megnevezéssel találkozunk. A BKV egy buszjegyet 1,50 forintért adott, egy villamosjegy továbbra is 1 forint volt. Forintos kolbász

Ez a 3,60-as kenyér időszaka – érdekes módon az 1978-as statisztikai évkönyv már 1960-ra visszamenőleg is ennyire hozza ki egy kiló kenyér árát, miközben az 1968-as a hatvanas évekre 3 forintos árat tüntet fel. Egy darab tojás még mindig 1,8 forint, tíz deka sertészsír 2 forint, egy kiló só viszont már 2,5 forintba kerül.

A húsféleségek és hústermékek tízdekánkénti ára már 3 forint fölött van, például a gyulai kolbász ekkor dekánként kerül 1 forintba. A zöldségek és gyümölcsök kilója 4-10 forint között van, a sárgarépából 10 deka 1 forintba, a szőlőből ugyanennyi 1,6 forintba kerül. Egy pikoló sörre még futja a bélás

Az 1946-ban még literenként 1 forintos borból 1978-ban már a kisfröccshöz való 1 decit is csak 2,6 forintért lehet megvenni, a csapolt világos sörből pedig csak egy pikolót vehettünk a bevont érmékért, 1,7 forintért. Ugyanennyi tíz szál Kossuth cigaretta, tíz szál Fecske viszont 2,8 forintba kerül.

Két forintért lehet venni nagyjából 100 méter fehér varrócérnát, ugyanennyi a tüzelésre használt gázolaj egy literje – és a P. Mobilnál ekkor már ennyi egy dal is. Egy doboz gyufa 40, egy újság 80 fillér volt harminc évvel ezelőtt. Egy szál cigire elég a forintunk

A következő tíz év már az észrevehető drágulás időszaka, így 1988-ban a bontott csirke és a párizsi kivételével minden húsféleségnek egy dekája is drágább 1 forintnál. Egy 25 szálas doboz talpas – füstszűrő nélküli – Kossuth cigaretta 11,50 forintba kerül, vagyis 1 forintért nagyjából két szálat kaphattunk volna. A húsz szálas, szűrős Fecske 15,10 forint volt, vagyis abból már csak nagyjából egy szálra futotta volna 1 forintból.

Az alapvető élelmiszerek közül a kenyérből tíz dekát vehetünk 1 forintért, tejet szinte semmit: már egy fél liter is drágább öt forintnál. A tojás darabja 2,8 forintba kerül, a zöldségek és gyümölcsök átlagos tízdekánkénti ára 1-2 forint, de a narancsé megközelíti az 5 forintot.

A tüzelőolajból most már csak negyed literre futotta volna 2 forintból. Egy liter 86-os benzin 21,40 forint, 92-es 23, 98-as 24,60 forint volt. Ez már a BKV árain is látszik: egy buszjegy ekkor már 3 forint volt, egy villamosjegy viszont még kijött 2 forintból. Egy évvel később viszont már 5 forintot kellett fizetni egy villamosos utazásért.

Húsz éve 1 forintért kaphattunk volna egy centi hosszú, kilencven centi széles műselyem szövetet, egy darab 28-as méretű Perlux márkájú gombot, és már csak 30 centi fehér varrócérnát. A hétköznaponként megjelenő napilapok átlagára 1,80 forintra emelkedett. Egy slukk cigire még futja

Tíz évvel ezelőtt már szint semmire nem volt jó az egyforintosunk. Kenyérből már 1 dekát sem lehetett volna 1 forintért kapni, hiszen a kilónkénti átlagár 111 forint volt. A mezőgazdasági felvásárlási árak alapján tíz deka répa, alma, paradicsom vagy árpa jött volna még ki 1,7-2 forintos áron, a kiskereskedelmi forgalomban azonban már 60 forint volt egy kiló krumpli és 107 egy kiló alma.

Már nem futotta utazásra sem az apróból, távolsági buszon ötven kilométerre egy teljes árú menetjegy 828 forintba került, egy BKV vonaljegy 109 forint volt, egy másodosztályú vonatjegyért száz kilométerre 1140 forintot kértek el. A dohányosoknak sem volt már elég az egyforintos, már egy szál cigaretta is csaknem 10 forintba került.

Sajnos a statisztikai évkönyvben nem találtuk meg, mennyi volt egy doboz gyufa, talán az még belefért volna a keretbe. Ami biztos: a most bevont érmékért még tíz deka brikettet (1,64 forint), fél köbméter gáz (1,6 forint), valamint egy darab papír zsebkendőt (egy százas csomag 93,70 forint) vehettünk volna. Mint ahogyan egy darab papír zsebkendőt most, 2008-ban is: egy áruházban, igaz akciósan, 55 forintos áron láttunk 80 darabos kiszerelésben.

Fejenként 1 forint

A statisztikusok azt is kiszámolják, hogy egyes termékekből mennyi az egy főre jutó fogyasztás értéke. Ezek szerint 1970-ben átlagosan 1,92 forintot költött minden magyar szivarra, ez az érték 1987-ben is 1,91 forint volt, de 1986-ban is csak éppen meghaladta a kettőt (2,09 forint). Gyorsfagyasztott húsra 1986-ban fejenként 1,88 forintot szántunk, gyorsfagyasztott gyümölcsre 1960-ban 91 fillért. Ugyanebben az évben 1,37 forint ment fejenként gyümölcslére, 60 fillér távfűtésre, 70 fillér tüzelőolajra.